Varázslatos Magyarország

Kép feltöltése folyamatban, kérlek várj!
Császári élmények ~ Mráz Edina 2011. Május 11.
 
 
A helység neve jó lehetőséget ad némi szójátékra, amely azt hiszem, jelen esetben teljesen helyén való; fejedelmi, de legalább is császári fotóstúrán volt alkalmunk részt venni a Varázslatos Magyarország, és a Wildfoto szervezésében.

Ez a program mindenképpen azoknak kedvezett, akik kevésbé szeretnek, vagy képesek megülni egész nap egy helyen, egy lessátorban várakozva az áhított témára. Én magam legalább is ilyen vagyok, úgyhogy kedvemre való volt az egész nap mozgolódós, jövős-menős, lovaskocsizós, cserkelős természetjárás.
Egészen szép számmal összegyűltünk, és azt hiszem, hogy a kíváncsi természetkedvelőktől a tanfolyamos fotós nebulókon keresztül az elszántakig mindenki megtalálhatta a számítását ezen a napon.

Reggel lovaskocsival vettük be a csodálatosan szép erdőséget. Szemet gyönyörködtető volt a táj, és nagyon hangulatos a fogatozás. Ugyan csak röptében elillanva, de az ekkor tapasztaltakból már látszott; van itt vad bőven – csak épp a délelőtti időpontra, és a lovaskocsi zajára hivatkozva egyelőre nem mutatták hosszasabban magukat.
Azért még ebéd előtt sikerült találni néhány igen fotogén malacos kocát, akiket bátran, és sikerrel megörökíthetett mindenki, bármilyen felszereléssel is érkezett.
Fennséges ebédünk elköltése után tovább indultunk a terep-kocsizásra. Igazából véve már önmagában az erdei fogatozás is élmény-számba ment; elkeveredtünk olyan utakra is, ahol továbbhaladásunk nagyban függött a hajtó, és a lovak ügyességétől – és remekül abszolváltak minden feladatot, amiért külön elismerés illeti őket! És azt hiszem, a mozgalmas eseményeket az utasok is élvezték.
Utunk során megálltunk néhány helyen, ahol kettesével-hármasával cserkelni indulhattunk az erdőbe. Nekem, és másoknak is, ekkor jött el „a mi időnk” – a vad már kezdett mocorogni az árnyékban, a délutánban előrébb haladva a fények is egyre szebbé váltak, mi pedig nagy sikerrel közelítettünk meg disznót, dámot és muflont is.
Brigádunk legelszántabb része sötétedésig kint maradt, és nem bántuk meg, kis túlzással a végére nem győztünk már hova bújni a sok vad elől; minden oldalunkra jutott egy rudli szarvas, vagy muflonok, dámok. Amíg csak egy kis fény is volt, addig cserkeltük őket. Megérte a kúszás-mászás, mert csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak!

Bátran ajánlom az ilyesfajta túrákat, a vadfotózásban kevésbé jártas természetszeretőknek is, hiszen kis szerencsével a vizuális élmények mellett kisebb gépekkel is könnyen adódik lehetőségük arra is, hogy megörökítve magukkal vigyenek valamit az élményekből, és a természetfotózással komolyabban foglalkozóknak is, főképp, ha a cserkelést részesítik előnyben, és szeretnének aktívan járni erdőn-mezőn át a „modelljeik” után.

ME





Látogassa meg támogatóinkat is!