Varázslatos Magyarország

Kép feltöltése folyamatban, kérlek várj!
A Dunai tarajosgőte, avagy képalkotás a víz alatt ~ Tirpák Gábor 2013. Augusztus 23.
 
 
Több mint két évvel ezelőtt, a Pettyes gőte beszámolómban említést tettem a víz alatti fotózás lehetőségéről, az ilyen irányú terveimről, illetve érintőlegesen szó esett a tarajosgőtékről is. Az eközben eltelt idő alatt e két tényező szerencsésen találkozott az életemben, sikerült belecsöppennem a Dunai tarajosgőték víz alatti életébe, a víz alatti fotózás kezdő szintű rejtelmeibe. Ennek tapasztalatait szeretném most megosztani Veletek…

A tavalyi szárazságot kárpótolva az idén bőségesen elláttak minket az égiek hóval és esővel, így aztán ez év tavaszán minden kétéltű elegendő mennyiségű vízfelületet talált a nászidőszakhoz, a szaporodásához. A gondot inkább a szélsőséges időjárás okozta, amely kapcsán kissé eltért a kétéltűek vonulása és szaporodása a megszokottól. Bár ennek ellenére a gőték már március elején vígan úszkáltak az igencsak hideg vizekben. Sőt, április elejére már színezetük, s tarajuk is a teljes nász-pompájában díszlett.
Az általam választott helyszín egy erdei, lassú folyású, kavicsos/sóderes aljzatú, 2-3 méter széles, 10-60cm mélységű, enyhén barnás színű (tőzeges) patak volt, melynek egy leszűkített részénél a gőték feltorlódtak, köszönhetően a megnövekedett sodrás általi „leküzdhetetlen” akadálynak. Egyedsűrűségben tehát nem volt hiány, bőven akadtak modellek a fotózáshoz, amihez a gépen kívül már csak egy combcsizmára volt szükségem… illetve…

Az első és legfontosabb kérdésünk, hogy hogyan is juttassuk biztonságosan a víz alá drága fényképező gépünket? Ugyanis ha minőségi képeket szeretnénk, akkor nem megoldás az olcsóbb, vízálló kompakt fényképezőgép vásárlása. Ellenben a komolyabb DSLR gépekhez csak irreálisan drágán kapni vízhatlan tokokat, ráadásul ezek szinte kivétel nélkül tengeri használatra, vagyis teljesen a víz alá tervezett kivitelűek, tehát nem igazán felelnek meg a célnak (hiszen mi éppen csak a víz felszíne alá szeretnénk juttatni gépünket/objektívünket úgy, hogy az LCD kijelző jól látható maradjon, lévén élőképes módban fogunk fényképezni, és mert a hideg, sekély és keskeny víztestben mi magunk nem „búvárkodhatunk” együtt a gépünkkel).
Nincs más választásunk, saját víz alatti tokot kell készítenünk… ám ettől egyáltalán nem kell megijednünk, hiszen mindez nem csak meglepően könnyű, hanem meglepően olcsó is (~5.000Ft). Ennek részleteire azonban most nem fogok kitérni, lévén így is éppen elég terjedelmes a beszámolóm. Ugyanakkor bárkivel szívesen megosztom, akit a képalkotás eme módja komolyan érdekel…

Most már tényleg készen állunk a fotózáshoz, de azért essen még pár szó az ehhez szükséges technikai és elemi tényezőkről is. Az édesvíz alatti fotózás első feltétele a szemmel láthatóan teljesen tiszta víz. Ha már szemmel is opálos, akkor nem is érdemes próbálkoznunk. Hiszen ez azt jelenti, hogy annyi törmelékszemcse lebeg benne, amelyektől a minimális fókusztávolságáig sem fog ellátni a objektívünk. Ezt tovább nehezítendő, a víz alá eleve jóval kevesebb fény jut be, ráadásul annak erőssége és távolsággal való vesztesége is hatványozottabb, mint normál közegben, azaz a levegőben.

Ezért aztán, még teljesen tiszta édesvíz esetén is, a második feltétel a vaku (beépített, vagy külső), amivel egyrészről kiegészítjük a víz alatti fényt, másrészről homogénebbé is tesszük azt. Például napsütés (március-áprilisban még nincs lombkorona, ezért a patakokat eléri a napfény) esetén, amikor is az erős fény és a felszíni vízmozgások/hullámok fénytörése miatt a víz alatt igen erős fénykontrasztok alakulnak ki. Ezek egyébként a szemünknek nagyon szép látványt nyújtanak, ám a fényképezőgép érzékelőjét és a végső képalkotást nagyon megzavarják.
Érdekességként megemlítem, hogy míg a szemünknek a napos idő kedvez, amely által jól belátunk a víz alá, addig a víz alatt, a fényképező LCD képernyőjén át tekintve igencsak zavaróak a „fényhullámok” és nagyon fárasztják a témát kereső szemünket. Borult időben ellenben kiválóan lehet látni és keresni a víz alatt az LCD képernyőn át, viszont ilyenkor meg szabad szemmel alig látni a víz alá.

Harmadik feltételként az objektív típusa következik, hiszen mint említettük, az édesvíz alatt csak kis távolság áll rendelkezésünkre, amíg tiszta és éles képeket készíthetünk. Ami nagyjából 25-55 centimétert jelent. Ezért aztán aránylag nagy látószögű objektív kell, aránylag közeli fókuszponttal, de mindezek ellenére minimális torzítással. Én egy 35mm-es fix, autófókuszos objektívet használok, nekem ez vált be a legjobban (figyelembe véve a gőték átlag 10cm-es hosszát, azaz a téma méretét). De természetesen használhatunk zoom-os objektíveket is. Viszont az fontos, hogy objektívünk mindenképpen belső fókuszálású (és ha zoom-os, akkor belső zoom-al rendelkező) legyen, hiszen sem a vízhatlan tokunk, sem mi magunk nem fogjuk tudni tolerálni e módszer közben a hosszváltozást! A fényerősség nem fontos szempont, hiszen mindenképpen használni fogunk vakut, és ilyen kis távon a megfelelő mélységélesség eléréséhez eleve f5.6-os, vagy még inkább f8.0-as rekeszt kell állítanunk. Továbbá, szintén a vaku miatt nem lesz szükségünk nagy ISO érzékenységre sem, nekem az ISO100-ISO200 tökéletesen elegendő volt (43-as kulcsszámú külső vakuval és diffúzorral). Bár véleményem szerint ilyen kis távon bőven elegendő fényt adhat egy beépített vaku is.
És még egy megjegyzés, mégpedig az autófókusszal kapcsolatosan: tökéletesen működik a víz alatt. Mivel fotózás közben nincs kapacitásunk a vízhatlan tokon keresztül manuálisan állítani/finom hangolni azt, így ez mindenképpen egy fontos segítség a számunkra.

Negyedik szempont a fehéregyensúly helyes kiválasztása/beállítása. Érdekes módon a víz nagyon megtréfálja a fényképezőgép fehéregyensúlyt állító rendszerét. Míg normál közegben az automatika, vagy éppen az előre beállított fehéregyensúly értékek kiválóan alkalmazhatók, addig a víz alatt ezek teljesen megváltoznak. És ezt nem csak a víz „színe”, hanem a „mennyisége”, azaz a fotótéma és az objektív között lévő víz mennyisége is befolyásolja. Nekem az enyhén tőzeges, barnás árnyalatú vízben, vaku használat mellett 20-35cm között a neon (~4000K), míg 35-50cm között a napos (~5500K) fehéregyensúly beállítás adta a legélethűbb színeket. Természetesen RAW képek esetén ezt utólag, szoftveresen is beállíthatjuk/módosíthatjuk.

Végezetül egy figyelmeztetés: legyen nálunk megfelelő mennyiségű akkumulátor! Ugyanis az alig 5 fokos víz miatti lehűlés, de még inkább az élőképes mód, az állandó LCD használat megnegyedeli energiaforrásunk kapacitását. Nekem például 2db (LP-E6) akkuval a markolatban, folyamatos használat mellett 300-400 kép után (kb. 2-3 óra alatt) lemerült a gépem, ami ugyanakkor ideális esetben több mint 1600 kép elkészítésére képes.

Még az a szerencse, hogy a gőték mindezek kitapasztalását jól viselik, nem igazán zavarja őket az emberi jelenlét és a reflektorfény. Az elején még persze óvatosabbak, de szép lassan hozzászoknak a körülöttük ólálkodó nagy testhez és élik tovább mindennapos életüket. Éppen ezért arra is van idő, hogy a képek készítése közben megcsodáljuk a víz alatti nyugodt és kifinomult életmódjukat. És bár igen fárasztó több órán keresztül lehajolva keresni, figyelni, beállni és fotózni őket, összességében átélve igazi élmény így belefolyni a természet ezen csendesen áramló világába…

TiGa





Látogassa meg támogatóinkat is!