Jégkorszak

Leírás

A túrát szürke időben indítottuk reggel 10 órakor, amikor még felhők borították az egész vidéket. A hőmérséklet tűrhető, mínusz hét fok volt, ugyanakkor a messzi hegyek felett már látszott, hogy lassanként szakadozik a felhőzet, ami izgalommal töltött el, ugyanis a tegnapi próbálkozás sikertelenül végződött, hiszen félúton hóviharba keveredtünk és mire leértünk a hegyről, a palackban a vízünk is megfagyott. A mínuszok nem kímélik az embert a hegyekben. Végül máasnap reggel ismét nekiindultunk hótalpakkal, meleg öltözettel és reménnyel, hogy a hegyre érve megpillantjuk az áhított emlőst, mely a jégkorszak óta megingadhatatlanul él és virul ráadásul bundájuk nyolcszor melegebb, mint a birkáké. Ilyenkor télen az energiafelhasználást csökkentik és csak annyit használnak el, amennyi feltétlenül szükséges. A túra első útvonalát fák szegélyezték, ahol elvétve sarki róka nyomát lehetett felfedezni, máshol pedig az előttünk haladó túrázókét. Egy óra elteltével, amikor már ritkulni kezdtek a fák és a növényzet sziklás és kopár lett, akkor értük el a táblát, mely azt írta: moskussien. És mi vígan követtük hiszen közben a szürke felhők serege elvonult és helyét átvették a fehér bárányfelhők a szikrázó nap alatt. A következő órában négyszáz méteres szintemelkedést kellett megtennünk ahhoz, hogy feljussunk arra a hegygerincre, ami mesés kilátást ígért. Hótalpakkal, tíz kilós, élelemmel és fotós eszközökkel teli táskákkal vágtunk neki, de ekkor már a tíz kiló a vállamon inkább harmincnak érződött. Azt reméltük, hogy majd ott fentről látni fogjuk a völgyben zöld ebédjeiket éppen elfogyasztó, hatalmas állatokat, viszont amikor a hegygerinc alatt jártunk 300 méterre megpillantottam valamit. Távcsővel hunyorogva próbáltam eldönteni, hogy az ott előttem, fent a hófedte hegyen egy szikla vagy az áhított faj, melyért ennyit utaztam. Az adrenalin megtette a hatását, három óra gyaloglással a hátam mögött újra erőre kaptam és teljességel kilőttem magam felfelé. Igazam lett, hiszen a gerincre érve hat hím pézsmatulok (musk-ox) kérődzött békésen leheveredve a hóban én pedig pozícióba helyeztem magam, elővettem a fényképezőgépem és az eredményt itt láthatjátok. Összesen hat órát töltöttünk ma el a hegyekben más túrázók, fotósok és persze a pézsmatulkok társaságában, akiknek megörökítése és becserkelése (1335 méter) is egy maradandó élmény marad.