Laurent Ballesta

Laurent Ballesta | mélytengeri fotográfus, búvár

Laurent Ballesta Montpellier-ből származó francia fotográfus. Tizenhárom könyv szerzője, melyeket a mélytengeri élővilágról írt. Az Andromède Oceanology társalapítója, az elmúlt évtizedben számos expedíció vezetője. Gombessa címet viselő expedíciója három emblematikus értéket tükröz: tudományos rejtély, búvár kihívás és egy különleges világ első fotóinak ígérte. Laurent a víz alatti világot naturalista és művészi szemmel örökíti meg, az Antarktika legmélyebb és leghosszabb merülésén a bojtosúszós maradványhalaktól a francia polinéziai Fakarava 700 cápájáig. Laurent 2019-ben a világon első alaklommal vegyítette a nyílt tengeri szarurációs búvárkodás technikáját a szabadtüdős merüléssel. 28 napon keresztül Laurent három társával egy öt négyzetméteres dekompressziós kamrában élt, és naponta a mezofotikus zónában búvárkodott 60 és 140 méter mélyen, merülési időkorlát nélkül Marseille és Monaco között a Földközi-tengeren. A mélytengeri ökoszisztéma olyan fajait örökítette meg, amelyeket még az előtt senki. http://laurentballesta.com/

Daróczi Csaba

Daróczi Csaba | természetfotós

1969-ben születtem Debrecenben, majd Püspökladányban nőttem fel. A természet iránti vonzalmam már fiatal koromban kezdődött, de inkább csak a horgászatig terjedt. Kollégista éveim alatt, a középiskolában meglegyintett a fotózás szele, de a fekete-fehér fényképezés és laborálás valahogy nem hozott annyira lázba. A 90-es évek elején, a főiskolán kerültem szorosabb kapcsolatba a természetfotózással, mivel a földrajzi terepgyakorlatokon kötelező volt színes diára dokumentálni a látottakat. Ebben az időben tévedtem be Szegeden egy természetfotó kiállításra, ami elindított a természetfotózás felé. Autodidakta módon kezdtem el tanulni, de sokat segítettek a tapasztaltabb természetfotósok is. 1994-ben kerültem Soltvadkertre, és itt kezdtem felfedezni a Kiskunságot fotós szemmel, ami még a mai napig is tart, hiszen e terület kifogyhatatlan a jobbnál jobb témákból. E gyönyörű tájat mutatja be nemrég megjelent, „Folyók gyermeke” című első könyvem. Minden téma érdekel, ami élményt nyújt, és amiben esélyt látok egy jó kép készítéséhez. Szívesen veszek részt fotópályázatokon, ezeken már sikerült szép sikereket elérnem, nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is. www.daroczicsaba.hu

Keleti Éva

Keleti Éva | fotóművész

1952-ben riporterként a Magyar Fotónál, azaz az MTI-nél kezdtem a pályámat, majd 1976-tól az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere voltam, később, 1991-től pedig az Europress fotóügynökség megalapítója és vezetője lettem. Táncsics Mihály-díjat és Balázs Béla-díjat kaptam, majd Érdemes Művész lettem, amikor a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal tüntetett ki. Tagja vagyok a World Press Photo nemzetközi elnökségének, valamint megkaptam a Magyar Művészetért Díjat. A MÚOSZ Aranytollal tüntetett ki, 2008-ban Prima Primissima-díjat kaptam, majd Kossuth- és Balázs Béla díjjal tüntettek ki. Első jelentős kiállításom az Ernst Múzeumban volt, amit számtalan magyar és külföldi kiállítás követett. Indiai munkáimból a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban készült kiállítás. Legutóbb Kaposváron, az egyetemen, majd a Vígszínházban Darvas Ivánról, illetve Ruttkai Éváról voltak láthatók kiállításaim. Életmű-könyvemet Gera Mihály szerkesztette, „Oly távol és közel” címmel. A Darvas Iván Emlékkönyv 2007-ben jelent meg, majd „Riportművészet” címen fotósorozatomat adták ki.

Máté Bence

Máté Bence | természetfotós

Máté Bence országunk egyik legeredményesebb és világszinten is elismert természetfotósa. A „láthatatlan természet fotós” címet különleges, saját fejlesztésű detektívüveges leseinek köszönhetően érdemelte ki. Olyan ökoszisztémát tart fenn pusztaszeri tanyáján, ahol a legváltozatosabb állatfajok telepednek meg, és a titkos lesekből Bence közvetlen rálátást nyerhet az állatok rejtett világára. Számos rangos hazai és nemzetközi díj tulajdonosa, 2010-ben Londonban, az Árnyjáték című képével elnyerte a természetfotózás Oscar-díjának tartott, „Az év természetfotósa 2010” (Wildlife Photographer of the Year) címet. A világverseny történetének egyik legeredményesebb fotósa. Képeit a magyar nagyközönség óriási-volumenű kültéri kiállításán tekinthette meg 2019-ben. Bence bejárta a világot, egzotikus fotós kalandjai mellett azonban mégis „saját vadonjához” húz a szíve, ha csak teheti Pusztaszeren a leseiben tölti ideje nagy részét. https://matebence.hu/

Suhayda László

Suhayda László | természetfotós

1959-ben születtem Gödöllőn. Gyermekkoromban sok időt töltöttem a Rákos-patak nádasaiban és a Gödöllő környéki erdőkben, mezőkön. Legjobban a madarak érdekeltek, ezért amikor lehetőségem nyílt rá, csatlakoztam a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gödöllői csoportjához. Nagyon későn, már felnőtt koromban, 1990-ben vettem meg első fényképezőgépemet. Nincs kedvenc témám, az élővilág minden területén találok számomra izgalmasat. Természetfotós tevékenységemnek fő célja az általam látott dolgokat megmutatni azoknak, akik nyitottak a természet szépségeire, de nincs módjuk, idejük a személyes élmények megszerzésére. Törekszem arra, hogy az ismeretterjesztés révén a természetvédelmet, a természetet szolgáljam. Képeimmel (az utóbbi évek kivételével) rendszeresen pályáztam, s itthon, illetve külföldön is voltak jelentős eredményeim. 2008 óta oktatóként veszek részt természetfotós tanfolyamokon. Elengedhetetlennek tartom, hogy a kezdő fotósok a technikai és esztétikai ismeretek mellett megismerjék a természetfotózás etikai szabályait, és azokat be is tartsák.

Szilágyi Attila

Szilágyi Attila | természetfotós

1974-ben születtem a „Hortobágy mellyékén”, Balmazújvároson. Egész életem ehhez a tágas levegőjű, rejtelmes pusztai világhoz kötődik. Községszéli házban nőttem fel, a játszóterünk az utolsó házak mögött kezdődő puszta volt. Gyerekfejjel nem sejtettem, hogy ahol a barátaimmal focizunk, az a Hortobágy egyik legkülönlegesebb szikese, az úgynevezett Nagy-szik. Ekkor még természetes volt, hogy az elguruló labda elől egy-egy széki lile „gurul el”, és gulipánok, godák, bíbicek csapatai kelnek szárnyra a zsivajunkra. Később már szomorúsággal töltött el, ahogy szemem előtt zajlott e csodavilág fokozatos eltűnése. Érdekelt minden, de érdeklődésem idővel leginkább a madarak felé fordult. A rengeteg terepen töltött nap, a felejthetetlen természeti jelenségek látványa vezetett rá, hogy a természet szépségeit nemcsak szemlélni, hanem aktívan őrizni is szeretném. A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület alapítójaként és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreként azon fáradozom, hogy amit ajándékba kaptam ettől a vidéktől, azt áldozatos munkával viszonozni is tudjam számára.

Tóth Zsolt Marcell

Tóth Zsolt Marcell | természetfilmes

Általános iskolás voltam, amikor a túrázás, a természet felfedezése az életem része lett. Sokáig földrajztanárnak készültem, aztán egyszer, gimnazistaként a Kossuth téren megláttam egy televíziós operatőrt dolgozni. Lenyűgözött, hogy különleges nézőpontból láthatja a világot. Nagyjából ekkor dőlt el, hogy filmkészítéssel és televíziós műsorok gyártásával szeretnék foglalkozni. Szerencsés vagyok, mert az évtizedek során sok helyről és sok nézőpontból szemlélhettem és rögzíthettem a világot. Természetfilmesként tudom, hogy egy jó felvételhez vagy nagy szerencse, vagy nagy szerencse és rengeteg cipekedés, várakozás, türelem kell, na meg óriási tűrőképesség a sikertelenség elviseléséhez. Az elmúlt, közel két és fél évtizedben rengeteg televíziós és filmes alkotásban dolgoztam; számos televíziónál, filmprodukciónál, de közben sosem feledkeztem meg a saját szabadságomról sem. Hátizsákkal, sátorral számtalan vidéket fedezhettem fel, zord, fagyos helyeket és burjánzó, élettel teli őserdőket egyaránt, de a mai napig imádattal tölt el a mi Kárpát-medencénk sokszínűsége is. A filmkészítés felelősség, hiszen lehetőségünk van dokumentálni környezetünket s véleményünkkel formálni az emberek szemléletét, ugyanakkor ez a munka a játék, a kísérletezés lehetőségét is kínálja. Ezekért érdemes nap mint nap bekapcsolni a kamerát, és megmutatni az élet egy keretezett szeletét.

ifj. Vitray Tamás

ifj. Vitray Tamás | a National Geographic Magyarország Magazin főszerkesztője

Magammal kapcsolatban talán a legfontosabb az a felismerésem, hogy voltaképpen három különböző életem futott össze a National Geographic magazinnál. Az elsőt az Eötvös Loránt Tudományegyetem Természettudományi Karán kezdtem, ahol kutató biológusként végeztem. A második életem az ELTE angol szakfordító szakán indult, ott tanultam meg, milyen sokat kell még tanulnom angolul, és az igyekvésben végül könyvfordító-szerkesztő lett belőlem. A harmadik életemet pedig a Színművészeti Főiskolán kezdtem élni, így lettem film- és TV-operatőr. Aztán jött sokévnyi mozgóképes, operatőri és rendezői munka, közben itt-ott könyvfordítás és -szerkesztés, meg egyévnyi reklámügynökség. A Metropolitan Egyetemen hatodik éve tanítok képi, operatőri ismereteket, annak pedig húsz éve már, hogy a National Geographic Könyvek hazai kiadójának főszerkesztője lettem; ezalatt kétszázhúsz könyv ment át a kezemen. A National Geographic magazint tizenhárom éve vezető szerkesztőként, öt éve főszerkesztőként készítem. Mániám a kép, és mániám a szöveg is – úgy tűnik, a három életem a National Geographic magazinnál most végre egységes egésszé kezd összeállni.