Britta Jaschinski

Britta Jaschinski

Britta Jaschinski Németországban nőtt fel, jelenleg Londonban él. Az egyedülálló fotóriporter-stílusáról ismert alkotó korunk egyik legbefolyásosabb fotográfusa. Számos nemzetközi díjat nyert, fotói rendszeresen szerepelnek a londoni Természettudományi Múzeumban az Wildlife Photographer of the Year versenyén, ahol az év fotóriportere címet is elnyerte. Jaschinski fotóriporteri projektjei során együttműködik hatóságokkal, jótékonysági szervezetekkel, múzeumokkal, intézményekkel és civil szervezetekkel. Gyakran veszélyes helyzetekben, alkalmanként rejtve, titokban dokumentálja a vadon élő állatok és a természet ellen elkövetett bűncselekményeket. Munkáiban egyaránt visszaadja a természet szépségét és törékenységét. Photographers Against Wildlife Crime címmel létrehozott egy nemzetközi fotós csoportot, melynek tagjai képeik hatásával segítsenek véget vetni a vadon élő állatok illegális kereskedelmének. Munkáit a Geo, a National Geographic, a Stern, a Spiegel, a WIRED, a The Guardian, a Greenpeace Magazine, a WWF Media és számos más magazin, újság teszi közzé. Fotóit galériák és múzeumok állítják ki világszerte. A német GDT pályázat, a brit Wildlife Photographer of the Year és a World Press Photo pályázatok rendszeresen visszatérő zsűritagja, 2023-ban pedig a Varázslatos Magyarországé is.

Máté Bence

Máté Bence

Máté Bence országunk egyik legeredményesebb és világszinten is elismert természetfotósa. A „láthatatlan természet fotós” címet különleges, saját fejlesztésű detektívüveges leseinek köszönhetően érdemelte ki. Olyan ökoszisztémát tart fenn pusztaszeri tanyáján, ahol a legváltozatosabb állatfajok telepednek meg, és a titkos lesekből Bence közvetlen rálátást nyerhet az állatok rejtett világára. Számos rangos hazai és nemzetközi díj tulajdonosa, 2010-ben Londonban, az Árnyjáték című képével elnyerte a természetfotózás Oscar-díjának tartott, „Az év természetfotósa 2010” (Wildlife Photographer of the Year) címet. A világverseny történetének egyik legeredményesebb fotósa. Képeit a magyar nagyközönség óriási-volumenű kültéri kiállításán tekinthette meg 2019-ben. Bence bejárta a világot, egzotikus fotós kalandjai mellett azonban mégis „saját vadonjához” húz a szíve, ha csak teheti Pusztaszeren a leseiben tölti ideje nagy részét. https://matebence.hu/

ifj. Vitray Tamás

ifj. Vitray Tamás

Saját bevallása szerint három élete futott össze a National Geographic magazinnál. Az elsőt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán kezdte, ahol kutató biológusként végzett. Második élete az ELTE angol szakfordító szakán indult; ott tanulta meg, milyen sokat kell még tanulnia angolul, és a nagy igyekvésben végül könyvfordító-szerkesztő lett belőle. A harmadik életét pedig a Színművészeti Főiskolán kezdte élni, így lett operatőr, rendező. Aztán következett sokévnyi mozgóképes munka, közben itt-ott könyvfordítás és -szerkesztés, meg egyévnyi reklámügynökség. Azóta, hogy elhívták a National Geographic Könyvek főszerekesztőjének, majd hat év és kétszázhúsz kötet után a National Geographic magazinhoz igazolt, immár 21 éve nincs más az életében, mint a National Geographic brand. Mellette azért a Metropolitan Egyetemen tanít, hetedik éve már, angol nyelven, képi-operatőri ismereteket. A National Geographic magazint tizennégy éve készíti, hat éve főszerkesztő. Mint mondja, mániája a kép, és mániája a szöveg is – így három élete a National Geographic magazinnál állt össze egésszé.

Litauszki Tibor

Litauszki Tibor

Kiskőrösön született 1982-ben. Nagyszülei mezőgazdasággal foglalkoztak, ők vezették be a természet világába, tanították annak megbecsülésére. 25 éves lehetett, amikor megvette első digitális fényképezőgépét azzal a céllal, hogy visszakapjon valamit a gyermekkori élményekből. Eleinte főként madarakat fotózott, gyűjtötte az újabbnál újabb madárfajokat. 2016 januárjában lehetősége adódott lefotózni a számára az egyik legszebb fajt, a jégmadarat. A felvétel láttán érezte először, hogy neki is van helye a természetfotózásban. Szereti az olyan alkotásokat, amelyek felvetik a nézőben a kérdést: vajon hogyan készülhetett ez a kép? Van, hogy évekig fejleszt tökéletesre egy-egy témát, máskor a másodperc ezredrésze alatt készül el egy utánozhatatlan pillanat. Úgy gondolja, hogy közvetett módon a természetfotósoknak nagy szerepük van a természet megóvásában. Az olyan képek, melyek elgondolkodtatják az embert, már félsikernek számítanak. Szerinte az egyik legszebb dolog a fotográfiában, hogy a képek üzenetet hordoznak, jelen esetben a természet üzenetét. Az pedig a fényképészen múlik, hogy a szemlélő megérti-e ezt az üzenetet. Több hazai és nemzetközi fotópályázaton évek óta sikeresen szerepelnek a képei, boldogsággal tölti el, hogy egy-egy ilyen alkalom során rengeteg emberhez jutnak el a fotói.

Szilágyi Attila

Szilágyi Attila

1974-ben született a „Hortobágy mellyékén”, Balmazújvároson. Saját bevallása szerint egész élete ehhez a tágas levegőjű, rejtelmes pusztai világhoz kötődik. Községszéli házban nőtt fel, játszótere az utolsó házak mögött kezdődő puszta volt. Gyerekfejjel nem sejtette, hogy ahol a barátaival focizott, az a Hortobágy egyik legkülönlegesebb szikese, az úgynevezett Nagy-szik. Akkor még természetes volt, hogy az elguruló labda elől egy-egy széki lile „gurul el”, és gulipánok, godák, bíbicek csapatai kelnek szárnyra a zsivajra. Később szomorúsággal töltötte el, hogy a szeme előtt zajlott e csodavilág fokozatos eltűnése. Fiatalként érdekelte minden, de figyelme idővel leginkább a madarak felé fordult. A rengeteg terepen töltött nap, a felejthetetlen természeti jelenségek látványa vezette rá, hogy a természet szépségeit nemcsak szemlélni, hanem aktívan őrizni is szeretné. A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület alapítójaként és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreként azon fáradozik, hogy amit ajándékba kapott e vidéktől, azt áldozatos munkával viszonozni is tudja.

Suhayda László

Suhayda László

1959-ben született Gödöllőn. Gyermekkorában sok időt töltött a Rákos-patak nádasaiban és a Gödöllő környéki erdőkben, mezőkön. Legjobban a madarak érdekelték, ezért csatlakozott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gödöllői csoportjához. Az első fényképezőgépét viszonylag későn, 1990-ben, már felnőtt korában vette meg. Nincs kedvenc fotós témája, mivel úgy véli, az élővilág minden területén talál valami számára izgalmasat. Természetfotós tevékenységének fő célja az általa látott dolgokat megmutatni azoknak, akik nyitottak a természet szépségeire, de nincs módjuk, idejük a személyes élmények megszerzésére. Arra törekszik, hogy az ismeretterjesztés révén a természetvédelmet és magát a természetet szolgálja. Képeivel rendszeresen pályázott, s itthon, illetve külföldön is jelentős eredményeket ért el. 2008 óta oktatóként vesz részt természetfotós tanfolyamokon. Elengedhetetlennek tartja, hogy a kezdő fotósok a technikai és esztétikai ismeretek mellett megismerjék a természetfotózás etikai szabályait, és azokat be is tartsák.

Tóth Zsolt Marcell

Tóth Zsolt Marcell

Még általános iskolás volt, amikor a túrázás, a természet felfedezése az élete részévé vált. Gimnazistaként látott egy televíziós operatőrt munka közben, lenyűgözőnek találta, hogy a kamerás egy különleges nézőpontból láthatja a világot – ekkor döntötte el, hogy filmkészítéssel és televíziós műsorok gyártásával szeretne foglalkozni. Az eltelt évtizedek során sok helyről és sok nézőpontból szemlélhette és rögzíthette a világot. Természetfilmesként tisztában van vele, hogy egy jó felvételhez vagy nagy szerencse, vagy nagy szerencse és rengeteg cipekedés, várakozás, türelem kell, na meg óriási tűrőképesség a sikertelenség elviseléséhez. Az elmúlt, közel két és fél évtizedben rengeteg televíziós és filmes alkotásban, illetve számos televíziónál, filmprodukciónál dolgozott. Hátizsákkal, sátorral számtalan vidéket fedezett fel, ám a mai napig imádattal tölti el a Kárpát-medence sokszínűsége is. Azt vallja, a filmkészítés felelősség, hiszen lehetősége van dokumentálni környezetünket s véleményével formálni az emberek szemléletét, ugyanakkor ez a munka a játék, a kísérletezés lehetőségét is kínálja. Szerinte mindezekért érdemes nap mint nap bekapcsolni a kamerát, és megmutatni az élet egy keretezett szeletét.