Naplemente előtt

Leírás

Odvas keltikék, pirosló hunyorok és kései hóvirágok szegélyezték az utat, amerre kalandvágyunk csalt minket ezen a napsütéses vasárnapon a Bükki rengetegben. Határozott célunk, az uráli bagoly felkutatása és fotózása volt. Egyik oldalamon egy madarász, a másikon pedig egy természetfotós sétált és reménykedve abban, hogy mellénk szegődik a szerencse, hárman nekivágtunk a szénakazalnak, hogy megkeressük benne a tűt. Túránkat korán reggel kezdtük, ahol a fennsík napsütötte erdeje alatt három kilométert megtéve, folyamatosan fel-fel tekintve kerestük az ország második legnagyobb bagoly-faját, akinek híre-hamva sem volt délig. Végül egy jóízű ebéd elfogyasztása és a haditerv módosítása után úgy döntöttünk, hogy kissé arrébb autózunk és megnézünk egy másik territóriumot. Ám félúton hirtelen meg kellett állnunk, mert a kocsi ablakából megpillantottuk az álmosan, az egyik vastag ágon lengedező, régóta fotózni vágyott baglyot, aki csukott szemmel élvezte a meleg nap érintését hamvas tollain. A pillanat mindhármunkat elvarázsolt. Mi, természetfotósok azonnal előkaptuk a gépeket és csattogtatni kezdtünk, hogy a madár egyik mozdulatáról se maradjunk le. Elárulom; nem is maradtunk.