Bunyó tavasszal

Leírás

Március eleje, ébredeznek a barna varangyok a börzsönyi erdőkben. Recseg-ropog az avar és először a hímek indulnak a sokszor több kilométer hosszú útra. Már a szárazon ügyesen felkapaszkodik, miközben erősen tartja és a vízig cipelteti magát egy-egy hatalmas asszonyság hátán. Más hímek a víztestben várakoznak, majd a választott nőstényen kemény rúgásokkal próbálják távol tartani a folyamatosan próbálkozó, még pár nélküli szerelmes lovagokat. A pár nélkül maradtak foglalt nőstényeket rohamoznak minduntalan, hátha adódik egy röpke pillanat, hogy felkapaszkodjanak a hátára. A hímek iszonyatosan vehemensek ilyenkor, muszáj is nekik, hiszen minden petés nőstényre kb. 9 hím jut, így eszeveszettül kell teperniük az apaságukért. A nagy igyekezetben sokszor kézilabda méretű "béka-gombócok" alakulnak ki a vizekben: közepén a nőstény és rajta 8-10 erősen kapaszkodó hím varangy várja a megfelelő pillanatot, hogy a petezsinór kiengedésének pillanatában ő legyen olyan pozícióban, hogy megtermékenyíthesse azokat. Az apró, fekete petéket többrétegű poliszacharid burok védi, ami a vízben több tízszeresére duzzad: védi a petesejteket, tápanyagforrást jelent és átengedi az oxigént is – tökéletes bölcsi a fejlődő porontyoknak. Amint a nőstények kiengedték a gyöngysorszerű petefűzért, rövidesen elhagyják a vizet és a következő tavaszig szárazföldi életet élnek majd.