Kék és fekete

Leírás

Több expedíciót is indítottam az elmúlt években a havasi cincérek felkutatására a Börzsöny magasabb részeire. Július elején-közepén azért nem olyan nehéz cincérre lelni, hiszen a rakodókon hagyott bükkfa erősen vonzza őket, de 700 méter felett több, a turistaútra dőlt hatalmas bükk is becsalt néhány egyedet. Összesen 7 cincérrel találkoztam a Csóványosig - egy például a torony legfelső emeletén nézelődött, majd szárnyra kapott. Párzás után a nőstények kiölthető, fekete tojócsövükkel aprólékosan tapogatják végig a fa felszínét és ahol megfelelő, biztonságos rést találnak, egyesével nyomogatják be a petéiket - ez a művelet akár több óráig is tarthat, de ez a nőstény csak ilyen fura mód illegette a tojócsövét, mintha gyakorolna, vagy már végzett volna ezzel a tevékenységgel – de a mozdulat még automatikusan ismétlődik. A kifejlett egyedek, bár rágóik hatalmasak, már nem táplálkoznak. A rágók a lárva-lét maradványai, hiszen éveken át fával táplálkoznak. Ráadásul a kifejlett cincérnek át kell rágnia magát a vastag faanyagon, hogy kijusson a bükkfa-bölcsőből, ahol élete jelentős részét töltötte, így az egész fejlődésük a jól fejlett rágó szájszervekre épül. Ez a csodás bogár sokszor kerül kamera elé, most leginkább gyönyörű színét és érdekes rajzolatait szerettem volna megmutatni, illetve, hogy különböző nézőpontokból mennyire másképp fest, sokszor első pillantásra szinte fel sem ismerni.