Virágok tánca

Leírás

Az alkonyat után rajzó dunavirág kérészek titokzatos története augusztusi estéken évek óta lehív a Duna partjára. A rózsaszín, alkonyi fényekben apró ugróvillások pattognak a víz felszínén, majd sötétedés már alig mozog valaki a víz partján, csak néhány réce és denevér várja a közelgő lakomát… Én már a vízben állok, amikor fejlámpám felkapcsolom, és bevilágítok a víz fölé. Először egy, majd pár másodperc múlva sok-sok piciny kérész kering vadul a fény körül - szárnyverésük frekvenciája kirajzolódik a fénycsíkban, amit maguk után "húznak". Fejlődésük a Duna kavicsos aljzatában láthatatlan számunkra, majd az átalakulás során először a hímek, aztán a nőstények is megjelennek a víz fölött – eljött életük legfontosabb órája. A párzás után sok ezer, esetenként milliónyi nőstény repül egy összefüggő, zizegő masszában, hogy megfelelő helyre potyogtassa aranysárga petéit [egyedenként sok ezret]. A törékeny, fehér rovarok bámulatos tömegnásza fény nélkül tökéletesen láthatatlan marad a számunkra - a Duna sötét víztömege fölött mintha mi sem történne. A kíváncsi szemek ezeken a szép nyári estéken bevilágíthatnak a rovar-lét lírai perceibe - ami számukra igazából csupán csak az élet! Ha ezek a hatalmas seregek azonban mesterséges fényforrásokba ütköznek, igen erős pozitív fototaxisuk sajnos vesztüket okozza - természetes közegük, a folyó felől kirepülnek a partra és nem tudnak szabadulni a fénycsapdából. Egészen hipnotikus látvány a dunavirág kérészek parti lámpák körüli fénytánca – sokszor szinte aszfaltig ér a tömeg.