Regisztráció dátuma 2010.03.01.
Képet töltött fel 346
Pályázaton vett részt 129
Település Budapest
Ország Magyarország
Násfayné Kőházi Mária
Tizenéves koromban a természet, de különösen a víz szeretete vitt a sportbúvárok közé. A búvártechnika rányitotta a szemem a vízfelszín alatti világ szépségére, érdekességeire. Nem sokkal később találkoztam össze egy csepeli bányató partján későbbi férjemmel, akinek már saját építésű víz alatti fényképezőgépe is volt. Attól fogva a víz, az élővilág és a fényképezés szenvedélyként végig kísérte az életemet. Igyekeztem felfedezni és megörökíteni a tiszta vizű hazai forrástavak után az Adria és az Égei-tenger élővilágának titkait. A nyolcvanas évek közepétől végre trópusi tengerekhez is eljutottunk, a Maldív-szigetekre, Ausztráliába a Nagy-Korallgáthoz, majd néhányszor a Vörös-tengerre és Indonéziába is. Kedvenc területem a makrófotózás, ahol nincs szükség különösebb technikai trükkökre, ahol jól érvényesülhet az önálló, türelmes munka, a természet ismerete és némi érzék a képalkotáshoz. Az utóbbi években kezdtem el foglalkozni szárazföldi természetfotók készítésével is. A kilencvenes évektől - férjemmel közösen – számos víz alatt készült felvételt publikáltam előadások, diaporámák formájában, illetve cikkek, könyvek illusztrációjaként, de a versengéssel, pályázatokkal keveset törődtem, habár búvárfotós pályázatokon már akkoriban is több díjat nyertem. Az utóbbi években erre kicsit több figyelmet fordítottam, így néhány jelentős sikert is elkönyvelhettem. Legeredményesebb évem eddig 2001. volt, amikor „Az Év Természetfotósa” pályázaton 1. és 2. helyezést, valamint Kodak különdíjat kaptam, a Nikon-Aqua fotópályázaton ugyancsak kategória győzelmet, az Országos Búvárfotós Pályázaton pedig 2. helyezést értem el.
Tizenéves koromban a természet, de különösen a víz szeretete vitt a sportbúvárok közé. A búvártechnika rányitotta a szemem a vízfelszín alatti világ szépségére, érdekességeire. Nem sokkal később találkoztam össze egy csepeli bányató partján későbbi férjemmel, akinek már saját építésű víz alatti fényképezőgépe is volt. Attól fogva a víz, az élővilág és a fényképezés szenvedélyként végig kísérte az életemet. Igyekeztem felfedezni és megörökíteni a tiszta vizű hazai forrástavak után az Adria és az Égei-tenger élővilágának titkait. A nyolcvanas évek közepétől végre trópusi tengerekhez is eljutottunk, a Maldív-szigetekre, Ausztráliába a Nagy-Korallgáthoz, majd néhányszor a Vörös-tengerre és Indonéziába is. Kedvenc területem a makrófotózás, ahol nincs szükség különösebb technikai trükkökre, ahol jól érvényesülhet az önálló, türelmes munka, a természet ismerete és némi érzék a képalkotáshoz. Az utóbbi években kezdtem el foglalkozni szárazföldi természetfotók készítésével is. A kilencvenes évektől - férjemmel közösen – számos víz alatt készült felvételt publikáltam előadások, diaporámák formájában, illetve cikkek, könyvek illusztrációjaként, de a versengéssel, pályázatokkal keveset törődtem, habár búvárfotós pályázatokon már akkoriban is több díjat nyertem. Az utóbbi években erre kicsit több figyelmet fordítottam, így néhány jelentős sikert is elkönyvelhettem. Legeredményesebb évem eddig 2001. volt, amikor „Az Év Természetfotósa” pályázaton 1. és 2. helyezést, valamint Kodak különdíjat kaptam, a Nikon-Aqua fotópályázaton ugyancsak kategória győzelmet, az Országos Búvárfotós Pályázaton pedig 2. helyezést értem el.