Szabó Irma

Meglehetősen későn kezdtem el a fotózással komolyabban foglalkozni, s eleinte csak a tájfotózást próbálgattam. Amikor egy hajnalban először burkolózott előttem a táj rózsaszín ködbe, úgy éreztem, mintha egy mesébe csöppentem volna. Annyira megfogott e reggeli élmény, hogy eldöntöttem, természetfotózással fogok foglalkozni, persze csak hobbiszinten (egyébként könyvvizsgálóként dolgozom). Fotózási palettám kb. öt éve színesedett ki jobban, amióta férjem és immár fotóstársam, Szabó Géza is beleszeretett ebbe a műfajba. Így nem jelent problémát, ha pár napig kint vagyunk egy lesben, éjszaka a padlón alszunk, vagy nyáron hajnali háromkor kelünk. Természetfotósként igen sok időt töltök a természetben. Aggaszt, hogy az emberi behatás következtében számos dolog visszavonhatatlanul megváltozik, és tartok attól, hogy azt a sok csodát, amely most körülvesz bennünket, a későbbi generációk már nem fogják látni. Ezért képeimmel az egyik célom, hogy bemutassam a természet szépségeit, s hogy átadjak az általam megélt pillanatokból másoknak is, hogy ők is láthassák, mennyire szép a bolygónk s ezen belül Magyarországunk, és hogy ők is rájöjjenek, sokkal jobban kellene vigyáznunk rá.