2004-ben a tömörkényi Csaj-tavon gyűrűzték meg fiókaként azt a 18 éves (19. naptári éves) kanalasgémet, melyet idén március 20-án Csanyteleknél, a Síróhegyi-halastavaknál figyelt meg Dr. Pigniczki Csaba, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.

A messziről is leolvasható színes gyűrűnek köszönhetően erről a példányról nem csak azt tudjuk, hogy hazánkban ez a legidősebb, visszatalált gyűrűs kanalasgém, hanem azt is, hogy a teleket Olaszország északi részén, a Velencei-lagúnákon tölti, ahol többször is észlelték már. A kanalasgémek általában területhűek, a kikelési helyükhöz többnyire ragaszkodnak. Ha tehetik később is ott fészkelnek, így nem véletlen, hogy ezt a telelésből frissen visszatért példányt is a Csaj-tótól néhány kilométerre észlelték egy körülbelül 50 egyedből álló csapatban.

A világon először a Magyar Királyságban kezdtek kanalasgémeket gyűrűzni 1908-ban, hogy kiderüljön, merre vonulnak ezek a társas életmódot folytató madarak. Hazánkban 2002-ig kizárólag fémgyűrűk segítségével kutatták a fajt, ennek eredményeként többnyire azt lehetett feltérképezni, hogy a fiókák a gémtelepről hová vetődnek el. A fémgyűrűk kódját gyakorlatilag csak kézből lehet leolvasni. Az ilyen módon gyűrűzött egyedek töredékéről lehet csak információt szerezni, azok is többnyire a kanalasgém elpusztulásával állnak összefüggésben, és a madarak viselkedéséről csak nagyon kevés információt szolgáltatnak.

A fémgyűrűk kódját csak kézből lehet leolvasni. Fotó: Kiss-Czakó Imre

Mindez 2003-ban, a nagyméretű színes gyűrűk használatával megváltozott. Éppen a Kiskunsági Nemzeti Parkban és a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben alkalmazták először hazánkban a színes gyűrűket, hogy a kanalasgémek kóborlását és vonulását még pontosabban ki lehessen deríteni. Ezeket ugyanis akár 300–400 méteres távolságból, a madarak befogása nélkül, távcsővel is le lehet olvasni. Egy-egy egyedről az élete során így több tucat megfigyelési alkalom is ismertté válhat, ami jelentősen segíti a viselkedésük megértését. Így kideríthető, hogy a Kárpát-medencében hogyan használják a vizes élőhelyeket, hová térnek vissza fészkelni, hol telelnek, vonulás közben milyen útvonalakat használnak, hol állnak meg pihenni és táplálkozni.

A kanalasgémeket fiókaként gyűrűzzük. A színes gyűrű kódja messziről is leolvasható távcsővel. Fotó: Kiss-Czakó Imre

Így tudjuk például, hogy ugyan a hazai kanalasgémek többsége Tunéziában és Olaszországban telel, de ismertek leolvasási adatok Törökországból, Görögországból, Líbiából, Algériából, sőt, a Szaharától délre, Szudánban, Nigériában, Nigerben, Maliban, Mauritániában és Szenegálban is azonosították már a madarainkat. Mivel a faj a vizes élőhelyek fontos indikátorfaja, ezért néhány madár GPS-es jeladót is kapott a Kiskunságban.

Az idei, súlyos aszállyal induló év sajnos rossz költési szezont vetít előre nemcsak a kanalasgémek, de a többi vízimadár számára is. A vízimadár-állományokat leginkább a téli és a tavaszi vizek megőrzésével lehetne segíteni, ugyanis ezekben sok vízi gerinctelen élőlény, továbbá a kétéltűek és adott esetben a halak is megtalálják a szaporodásukhoz szükséges életfeltételeket. Ám a kiskunsági tavak, vízállások jelenleg szárazon állnak, vagy csak kevés víz van bennük, amelyekből a víz gyorsan el fog tűnni, ha nem érkezik elegendő utánpótlás eső formájában. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos természetvédelmi feladat a Kárpát-medence megmaradt vizes élőhelyeinek megóvása és a vizeink megőrzése, tájban tartása!

A kanalasgémek a sekély, lábalható vizekben tudnak táplálkozni. Fotó: Dr. Pigniczki Csaba

A cikk borítóképét készítette: Máté Bence (Nyári záporban)