A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kezdeményezésére 1979-ben indult el az „Év madara” kampány. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egyes fajok és fajcsoportok védelmére, valamint megismertesse azon élőlényeket, amelyek védelmében a lakosság is közreműködhet. Ezúttal az internetes szavazáson a böjti réce kapta a legtöbb voksot.

A récefélék családjába tartozó böjti réce (Anas querquedula) hazánkban szórványos fészkelő. Elnevezését a böjti szelekkel való tavaszi érkezéséről kapta, ugyanis már februárban szemünk elé kerülhetnek az első egyedek, de leginkább a március végi és az április eleji érkezés a jellemző. A költési idő májustól egészen augusztusig eltarthat. A költést követően az összegyűlt csapataik szeptember végén, október elején hagyják el a Kárpát-medencét. Telelőterületei Afrikában a Száhel övezetben, Indiában, DK-Ázsiában és Új-Guineában találhatók.

A böjti réce viszonylag kis termetű vízimadár, testhossza 37-41, míg szárnyfesztávolsága 59-67 centiméter. A hím és a tojó példányok jól elkülöníthetők egymástól. A gácsérok a nászruhájukon feketésbarna fejtetőjükön – egészen a tarkóig húzódó – fehér szemöldöksávot viselnek. Hátuk szürkésbarna színezetű, a tollak szegélyei világosak, a hasoldal pedig fehéres. A szárnytükrön zöldesszürke sáv húzódik fehér szegéllyel. A tojók, valamint a fiatal példányok szemsávja sokkal halványabb, a begyük színezete pedig sárgásfehér.

Táplálékát sekély tocsogókban szerzi. Leginkább magok, zöld növényi részek és gerinctelenek (rovarok, lárvák, férgek, csigák stb.) szerepelnek az étlapján.

Általában szikes síkvidéki mocsárréteken, nedves réteken, szikes tavakon, nyílt vizekkel tarkított és ritkás növényzettel benőtt tocsogókban, illetve kubikgödrökben költ. A vonulási időszakban ezen élőhelyeken túlmenően megfigyelhetjük a mély vízű tavakon és a folyókon is.

A böjti réce általában szikes síkvidéki mocsárréteken, nedves réteken, szikes tavakon, nyílt vizekkel tarkított és ritkás növényzettel benőtt tocsogókban, illetve kubikgödrökben költ. Fotó: Csibrány Balázs / MME

A faj világállománya 870-950 ezer, míg a magyarországi 500-700 pár közé becsülhető. A csökkenés az európai- és a hazai állományra is elmondható. Legfontosabb veszélyeztető tényezők között említhető a fészkelőhelyek csökkenése, azok nem megfelelő kezelése, valamint a fészkelést esetenként meghiúsítják a fészekpredátorok (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék stb.) is.

A böjti réce Magyarországon 2004-ig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát. Ennek megfelelően 2008-tól védett, jelenleg pedig a faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Felhasznált források:
Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) 2022. Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. madaratlasz.mme.hu

A cikk borítóképét készítette: dr. Somorácz Áron (Böjti protré)