A Kis-Sárréten az előző évekhez képest megnövekedett számukat jelzi, hogy a fiatalokkal repülő szülők látványa szinte mindennapos a fészkelésre alkalmas élőhelyeken. Leggyakrabban állattartótelepek környékén találkozhatunk velük, ez a táplálkozásukból is adódik. A trágyán előforduló rovarok, férgek keresgélése közben gyakran tartózkodnak a talajon, ilyenkor nem is olyan szembetűnőek, de felrepülésük után lepkeszerűen hullámzó röptükről és különleges tollbóbitájukról egyből felismerhetők ezek a rigónál kicsivel nagyobb, tarka tollruhájú madarak.

A mezőgazdaság intenzívvé válása kedvezőtlenül hatott az állomány nagyságára, de a Körös-Maros Nemzeti Park területén lévő mozaikos mezőgazdasági területek, legelők, élőhely-rekonstrukciók pozitív hatással vannak a faj egyedszámának növekedésére.

Fotó: Őze Péter

A Maros-ártérben és a Csanádi pusztákon is sok a búbosbanka. Érdekesség, hogy az idén, hogy a bökényi iroda tetején is költött egy pár.

A kardoskúti Fehér-tó környékén a megszokott 4-5 pár költött. Az első fiókák július elején kezdtek kirepülni, majd hamarosan a többiek is követték őket.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a fészkelő párok száma magasabb volt, mint a korábbi években. Több pár másodjára is sikeresen költött.

Cserebökényben a régi folyómedrek mentén, az elhagyott tanyatelkeken és a megmaradt öreg fasorokban, facsoportokban számos költésre alkalmas odút, üreget találnak a búbosbankák. A térségben gyakori madárnak számítanak, megfigyeléseink szerint az utóbbi években emelkedett a költőpárok száma.

A cikk borítóképét készítette: Kércz Tibor (Pontos kézbesítés)