Ezek a nagytestű partimadarak – ahogyan ezt a gyűrűzési adatok is bizonyítják -, rendszerint ugyanarra a területre térnek vissza, ahol előző évben is költöttek. Akkor is így tesznek, ha az adott évben nem éppen ideális az időjárás, például szárazság van. Ez nagymértékben befolyásolhatja a költés sikerességét.

Magyarországon – és egész Európában – drasztikusan csökken a nagy godák száma. Ez elsősorban az élőhelyeik átalakulásával, eltűnésével hozható összefüggésbe. A vizes, zsombékos élőhelyekhez kötődnek, amelyekből azonban egyre kevesebb van, s ez a nagy godákat többi parti madárfajnál is érzékenyebben érinti. Éppen ezért bírnak kiemelt jelentőséggel a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak a vizes élőhelyek rekonstrukriójára irányuló törekvései. Az elmúlt években számos ilyen rekonstrukciót hajtottunk végre, elősegítve ezzel a vízvisszatartást és a madarak sikeres költését.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A hazai költőpárok száma 120-150 közé tehető, többségük az Alföldön fészkel. A vízhez közeli legelőket kedvelik, ahol a fű magassága lehetővé teszi az elrejtőzést, ugyanakkor, ha kiegyenesednek, akkor a környéket is jól szemmel tudják tartani. Rendszerint négy tojást raknak, s revírjüket hevesen védelmezik, nagy szárnycsapásokkal, hangoskodással igyekeznek elriasztani a támadókat. Sajnos költésük nagyon gyakran meghiúsul a már említett élőhelyek visszaszorulása és a különféle ragadozók támadásai miatt.

A kardoskúti Fehér-tó környezetében a korábbi évekhez hasonlóan idén is 6-8 pár nagy goda kezdett költésbe. Vannak fészkek a barackosi élőhely-rekonstrukción, a Macelka-nádasban és más területeken is. A tojók és a hímek egyaránt kotlanak a tojásokon. A nagy godák évente csak egyszer költenek. A fiatal madarak kétéves korukban válnak ivaréretté.

A cikk borítóképét kézítette: Jung István (Csörzés)