A hazánkban is előforduló három sárszalonkafaj közül csak a sárszalonka, régebbi nevén közép sárszalonka költ. Elterjedési területe nagy, Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi és sarkvidéki területeit is magában foglalja, egészen a tundráig fészkel.

Teste zömök, lába rövid, csőre hosszú, barnás alapszíne erősen csíkozott, ami segíti rejtőzködő életmódját. Ebben bízva sokszor csak akkor röppen fel, amikor már egészen közel érünk hozzá.  Élőhelyei a különböző mocsarak, lápok és tocsogókban gazdag rétek.

Fotó: Tóth Imre

Látványos, akrobatikus mozdulatokkal tarkított nászrepülése közben bégető hangot is kiad, innen ered egyik népies neve is: báránymadár. Fészkét sűrű növényzet közé rejti, melybe négy tojást rak. A fiókák mintegy 20 nap után kelnek ki, rögtön el is hagyják a fészket és követik a szülőket.

A sárszalonka táplálékát hosszú csőre segítségével, az iszapot, vizes talajfelszínt szurkálva szerzi meg. Legtöbbször talajlakó férgeket, gilisztákat, csigákat és egyéb puhatestűeket, ritkán növényi magvakat is fogyaszt. A KMNP tájain többfelé is költ a számára alkalmas élőhelyeken. A Kis-Sárrét különösen gazdag mocsarakban és egyéb vizes élőhelyekben, így itt rendszeresen fészkel, az elmúlt években 10-25 pár között ingadozott a költőpárok száma. Költési időn kívül, a vonulási időszakban a lecsapolt halastavakon könnyebben megfigyelhetjük őket, ilyenkor akár nagyobb számban is.

Vonuló madár, a hazai állomány a telet a Földközi-tenger mentén tölti, az utóbbi évek enyhébb időjárása miatt egyre hosszabban időz nálunk. A csapadékosabb években általában több a párok száma, ezért fontos a vizes élőhelyek védelme. A Kis-Sárréten az utóbbi időszakban elkészült vizes élőhely-rekonstrukcióik kedveznek a sárszalonka-állomány növekedésének.

A cikk borítóképét készítette: Szabó Gábor (Ideges szalonka)