Átnyaraló példányok is mutatkoznak, s az utóbbi években az enyhébb teleknek köszönhetően télen is kitartanak. A legtöbbször csak néhány példányt, de egyes években akár negyven madarat is megfigyelhetünk egyszerre.

Jelenleg négy bütykös ásólúd tartózkodik a Begécsi-halastavakon, október elején figyeltük meg őket először. Legtöbbször a sekély vizű tavakban, vagy a lecsapolások után visszamaradt tócsákban táplálkoznak, egyéb récék társaságában. Ez a közepes méretű, a tőkés récénél valamivel nagyobb madár igen színes és változatos tollruhában pompázik. Fehér alapszínétől erősen elüt a sötétzöld feje és az élénkpiros csőre, valamint a széles, gesztenyebarna mellszalagja. Fekete evezőtollai még tovább erősítik a kontrasztot. A gácsér a költési időben feltűnően nagy bütyköt visel a csőrén (innen ered a neve is). A tojó kisebb termetű, de hasonlóan színes.

Fotó: Tóth Imre

A múlt század végétől egyre gyakrabban jelenik meg hazánkban. Első költését 1996-ban regisztrálták, azóta kis számban, mintegy 5-10 párban költ is. Elterjedési területe igen széles, Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken egyaránt jelentős számban költ. Sós és félsós vizű lagúnák, tavak mentén, tengerpartokon foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll, melyeken csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak a különféle csigák, kagylók, férgek és rákok. Emellett vízi és parti növényeket is szívesen fogyaszt.

A cikk borítóképét készítette: dr. Somorácz Áron (Tarkabarka)