Végéhez közeledik az idei díszes tarkalepke rajzás. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is érkeztek kutatók a Peszéri-erdőbe, akik e faj népességét jelölés-visszafogás módszerrel vizsgálták. Idén már több, mint 2000 fogási esemény történt. Említésre érdemes az egyik olyan példány, amely többször is megtisztelte a csapatot: a legutolsó visszafogása és a megjelölése között 21 nap telt el. Az egyed kézre kerülésével elmondható, hogy ez az eddigi legnagyobb minimális élettartam hossz az immár 6. éve tartó kutatás során.

Díszes tarkalepke. Fotó: Schneider Viktor

A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) az Európai Unióban közösségi jelentőségű állatfaj, így a Natura 2000 területek kijelölésének alapjául is szolgál. Ez a lepke hazánkban is védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Európában már számos országból kipusztult, így különösen nagy figyelmet fordítanak kutatóink az ökológiai igényeinek minél pontosabb megismerésére.

A tojáscsomók jelentős része már a barna vagy lila színezetű. Fotó: Győri Gabriella

Most már a tojáscsomók felmérése is megkezdődött. A tojáscsomók nagyobb része, már a barna vagy lila, amely azt jelenti, hogy közel 1 hét múlva ki is fognak kelni, és kezdetét veszi a hernyófészkek kialakítása. Bár a már korán lerakott peték közül néhány kikelt, azonban a napokban még mindig volt olyan megfigyelés, ahol a nőstény frissen petézett.

Petéző egyed. Fotó: Győri Gabriella

A díszes tarkalepke kifejlett egyedeinek szárnyai elülső oldalán sötétbarna vagy fekete és narancsvörös mintázat található, a szárnyak hátsó oldalán halvány kén vagy narancssárga minta látható.

A jó természetességű, fajgazdag keményfás ligeterdők szegélyeihez kötődő díszes tarkalepke természetvédelmi helyzetének javítása érdekében az 2017–2022 közötti időszakban OAKEYLIFE-projekt keretében a Peszéri-erdőben napsütötte ökológiai folyósokat alakítottunk ki, valamint ezek mentén fagyal és magyar kőris csemetéket ültettünk, mert a vizsgálatok bebizonyították, hogy az itteni díszes tarkalepke populáció hernyóinak, szemben a legtöbb európai és hazai populációval, fontos tápnövénye a vesszős fagyal. A Peszéri-erdőben tömeges magyar kőris (és néhány helyen a magas kőris), ezekre a fajokra ritkábban petéznek a nőstények.

Írta: Győri Gabriella, Sulyán Péter Gábor és Peregovits László