A tél gombái a Körös-Maros Nemzeti Parkban Havi természetfotós pályázat

A tél gombái a Körös-Maros Nemzeti Parkban március 7.

A gombák világa az egysejtűektől a bonyolultabb felépítésűekig terjed, s a fajok száma akár a százezret is elérheti.

Közös bennük, hogy a növényekkel ellentétben nem tudnak önmaguk tápanyagot, s abból energiát előállítani, hanem korhadékból, elhalt élőlények maradványaiból vagy együttéléssel, illetve élősködéssel szerzik meg azt. Szaporodásuk rendszerint széllel szállítódó spórákkal történik.

Téli fülőke. Fotó: Szűcs Béla

Az ún. nagygomba fajok közül elsősorban a májustól októberig tömegesen termőket ismerjük.  A Körös-Maros Nemzeti Park területeit télen járva, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy milyen változatos formájú és színű gombavilág vesz körül minket még ilyenkor is.

Júdásfülgomba. Fotó: Szűcs Béla

Egyes fajok állandóan jelen vannak, ennek ellenére gyakorta csak lombhullás után figyelünk fel rájuk. Közéjük tartoznak a fákon élősködő likacsosgombák, taplók, réteggombák, redősgombák. Jellemzően tönknélküliek, kalapjuk kemény, termőrétegük változatos: csöves, likacsos, redős, réteges, lemezes. A taplófélék egyik legyakoribb faja a tiszántúli erdőkben a lepketapló.

Kései laskagomba. Fotó: Szűcs Béla

A fafülgomba vagy más néven júdásfülegomba egész évben terem a Tisza, a Maros és a Körösök hullámtereiben puhafákon. Nevét termőtestének formájáról és bársonyos felületéről, puha állagáról kapta.

Lepketapló. Fotó: Faller István

Mások, mint a réteken, erdőszéleken megjelenő lilatönkű pereszke és a legelőkön növő ördögszekér-laskagomba csak a gyengébb fagyokig tartanak ki. A hideg téli időben eltűnnek szemünk elől.

Lilatönkű pereszke. Fotó: Hodobay Mária

„Igazi” téli gomba az apró termetű osztrák csészegomba. Sereges, élénk piros telepeire februártól tavaszelőig bukkanhatunk lombhullató fák korhadékán.

Osztrák csészegomba. Fotó: Szűcs Béla

A felsorolásban utoljára hagyott két gomba faj talán a legismertebb. A kékesszürkés, féloldalas kalapú, fehér lemezű késői laskagomba már az őszi lehűlések idején megjelenik elhalt fák törzsén, vagy fatönkökön, de később is rátalálhatunk termőhelyein. Kevéssé ismert, hogy a korhadt faanyagba mélyedő gombafonalai méreganyagukkal képesek megbénítani, majd megemészteni az ott élő apró fonálférgeket. Így szerez a gomba többlet tápanyagot a maga számára.

Ördögszekér laskagomba. Fotó: Tusnády Zsanett

A téli fülőke a laskánál is jobban viseli a zord teleket. Lombos erdőkben tuskókon, fák tövében megjelenő fényes, rozsdasárga csoportjai a hó alól is „kivirítanak”.

A cikk borítóképét készítette: Kovács Béla (Fülőke)