A European Journal of Entomology tudományos szakfolyóirat adta közre a Dr. Kenyeres Zoltán fő szerzőségével és számos közép-európai egyenesszárnyú-szakértő, valamint természetvédelmi szakember közreműködésével a korábban ritkaságnak számító sáskafaj elterjedésére vonatkozó aktuális trendeket és annak ökológiai elemzését.

A publikáció szerzői – köztük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa – a nemzeti park fajra vonatkozó, az elmúlt évtizedben összegyűlt megfigyeléseit is feldolgozták.

A mediterrán elterjedésű, szórványosan megjelenő faj elterjedésének északi határa a Kárpát-medencében található. A kifejezetten száraz, leginkább homokpusztagyepekhez, sztyeprétekhez kötődő védett faj fokozódó veszélyeztetettségét az elmúlt évszázad során leginkább természetes élőhelyeinek az urbanizáció terjedésével együtt járó átalakulása, megszűnése indokolta. Évtizedekkel ezelőtt elterjedési területére vonatkozóan kizárólag olyan információk láttak napvilágot, hogy honnan pusztult ki, hol ritkult meg illetve szorult vissza az állománya. Az elmúlt évtizedben azonban a természetvédelmi szakemberek és az egyenesszárnyúak közösségeit vizsgáló kutatók szinte valamennyi közép-európai országban azt tapasztalták, hogy a faj egyedei rengeteg új helyen, kevésbé természetes, de kellően száraz és meleg gyepes élőhelyen felbukkantak és önfenntartó állományai alakultak ki. Ez korrelál a korunkra jellemző tartós klimatikus szárazodással és melegedéssel. Az elemzések során egyértelműen kimutatható volt, hogy nem csak a számára ideális élőhelyek kiterjedésének növekedése teszi lehetővé a faj elterjedésének robbanásszerű növekedését, hanem a számára korábban alkalmatlan másodlagosan gyepeket (pl. vízügyi töltések, mezsgyék, parlagok, jellegtelen szárazgyepek) is elkezdte benépesíteni, olykor korábbi előfordulásaitól nagyobb távolságokra is. A klíma átalakulásával kimutathatóan együtt jár a faj állományainak megerősödése és elterjedési területének növekedése, melyet az is jól illusztrál, hogy a kézirat lezárása óta is számos új előfordulási adata lett csupán a nemzeti park működési területét tekintve.

Kijelenthető hát, hogy bár a faj még egyáltalán nem számít hétköznapinak és elsősorban eredeti természetes élőhelyein fordul elő, terjedési trendje alapján egyértelműen a klímaváltozás egyik nyertesének tekinthető.

Írta: Magyari Máté – BfNPI, Nyugat-Zala Tájegység, osztályvezető

Az angol nyelvű publikáció itt érhető el: LINK

A cikk borítóképét készítette: Ravasz Balázs (Sisakos a ködben)