A hangyaboglárkák kétségkívül a legkülönlegesebb fajok közé tartoznak a lepkék rendjén belül. Életmódjuk több szempontból is speciális, s ennek köszönhetően ritka, sérülékeny fajokról van szó.

Rendszerint monofág fajok, azaz hernyójuk csak egy bizonyos (esetleg néhány) növényfajon képes fejlődni, és csak ezt a növényfajt fogyasztja. Ez máris szűkítheti a lepke elterjedési területét, hiszen csak ott fordulhat elő, ahol a tápnövénye is jelen van. A tápnövényen fejlődő hernyók egy idő után a talajra ereszkednek, ahol különböző hangyafajok a hangyaboly belsejébe szállítják őket. Itt folytatódik tovább különleges fejlődésük, a hernyó cukros nedvet választ ki testéből, mellyel a hangyákat táplálja. Cserébe élvezi a hangyaboly által biztosított védelmet, valamint hangyalárvákat és hangyatojásokat fogyaszt. A tápnövény megléte mellett a megfelelő hangya gazdafajok jelenléte is szükséges a hangyaboglárka populációk megmaradásához.

A hazai hangyaboglárkákra nézve a legfontosabb veszélyeztető tényező a nem megfelelő gazdálkodás. A hagyományos módszerek eltűnésével, az egyre intenzívebb művelési módszerek megjelenésével e különleges lepkék állományai is erősen megcsappantak.

A vérfű-hangyaboglárka előfordulása a Mátrai Tájegység mindössze néhány pontján ismert. Ennek a fajnak a védelme nagyban függ a kaszálások időpontjának megválasztásától, tápnövénye ugyanis kizárólag az őszi vérfű, melynek virágjába rakják petéiket a nőstények. Ha az őszi vérfű virágzása idején történik a kaszálás, úgy a peték/hernyók nagy mennyiségben pusztulnak el. A hajtásos növények lekaszálása is hátrányos, hiszen ezek nem fognak virágozni, és így a lepkék nem tudnak hova petézni. A faj védelme szempontjából a korai kaszálások megfelelőek lehetnek, ilyenkor ugyanis a nyár második felében fejlődésnek induló vérfüveket még nem kaszálják le. A kései kaszálások esetében azonban oda kell figyelni, hogy visszamaradjanak vérfűben gazdag foltok, ahol a lepkék tápnövényükhöz bőségesen hozzáférnek.

Természetvédelmi őrszolgálatunk a gazdálkodókkal együttműködve idén is kijelölt kaszálatlanul hagyandó területeket a kései kaszálások esetében a vérfű-hangyaboglárka élőhelyein. Örömmel tapasztaltuk, hogy a megmaradt vegetációban szép számban repültek és petéztek az imágó lepkék, így a beavatkozás sikeres volt. A vérfű-hangyaboglárka védelme szempontjából kiemelten fontos feladatunk, hogy minden évben egyeztessük a kaszálások időpontját, és a visszahagyandó területeket, ezek hiányában ugyanis komoly állománycsökkenés is bekövetkezhet e sérülékeny lepkefaj állományaiban.

Írta: Molnár Márton – természetvédelmi területfelügyelő

A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám