Tavasszal is bukkanhatunk apró, a tojásból frissen kikelt mocsári teknősökre, annak ellenére, hogy elvileg augusztus-szeptemberben kelnek ki a tojásból.

Hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős az áprilisi párzást követően május végén-júniusban (vagy akár még júliusban is) rakja le a tojásait a víztől meglepően távol, több száz méterre. Tojásainak kiköltését a nap melegére bízza, ezért gyorsan felmelegedő, homokos helyet keres, amit gyakran csak az otthonát jelentő víztől távolabb, akár egy-két kilométerre talál.  A kisteknősök nagy része augusztus-szeptemberben kel ki és azonnal a víz felé igyekeznek.

Azonban ha nem elég forró a nyár, vagy hamar fordul hűvösre az idő szeptemberben, esetleg túl későn rakta le az anya a tojásokat, akkor a kicsik a tojásban vészelik át a telet és csak tavasszal bújnak ki, ha már kellően meleg az idő.

Frissen kikelt mocsári teknős Tiszaalpáron 2024. április 28-án. Fotó: Kiss Mónika

Ezért fordulhat elő, hogy tavak, holtágak környékén most is bukkanhatunk aprócska páncélosra. Semmiképpen se vigyük haza a kerti tóba, mert védett faj! Alapvetően megmenteni sem kell, az ösztöne elviszi őt a vízhez.

Ha úton találunk rájuk, azzal viszont segíthetünk, ha elvisszük őket onnan a legközelebbi természetes vízhez. Mivel akkorák, mint egy 20 Ft-os, még gyalogosan is könnyen rájuk lehet taposni, ha nem vesszük észre. A mocsári teknősök élete azonnal egy hosszú, veszélyes meneteléssel kezdődik, amely sokuk számára hamar véget is ér. Túlélési esélyeiket javíthatjuk, ha az úton történő gázolástól, eltaposástól megmenekítjük őket.

A tiszaalpári Nagy-tó felé igyekvő kisteknősök. Fotó: Kiss Mónika

A mocsári teknős védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

A cikk borítóképét készítette: Gémné Kovács Anita (Aszfaltbetyár)