A védett törpeegér – a legkisebb rágcsálónk – mindössze annyit nyom egy levélmérlegen, mint egy zacskó sütőpor. Beszédes tudományos neve, a Micromys minutus is 10-15 cm közötti, apró termetére utal, bár ennek is a felét (önmagához képest) hosszú farka adja. Az egérke háta vörhenyes barna, oldala világosabb, míg hasa egészen fehér.

A törpeegér elterjedése és állománya Európában – így hazánkban is – visszaszorulóban van, elsősorban az élőhelyeinek, a magaskórós mezsgyéknek, vízparti nádasokat övező cserjéseknek, a bokros erdőszéleknek a csökkenése miatt. Ezért is esett a választás az idei évben e kevéssé ismert apró rágcsálóra, amely egyúttal arra is lehetőséget ad, hogy felhívják a figyelmet sérülékeny élőhelyeinek védelmére. Hiszen a szegély-élőhelyek megőrzése, fenntartása, a külterjes, kistáblás, búvósávokkal tagolt mezőgazdaság erősítése, a természetes erdőszerkezet fenntartása, valamint az általános rágcsálóirtószerek visszaszorítása kiemelten fontos a faj védelme érdekében. A hazánkban 2012 óta védett állatfaj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke egyedenként 25 ezer forint.

„Törpeegér, törpeegér,
ne mássz fel a bokorra, mert elfúj a szél!
Van neki jó, hosszú farka,
azt az ágra rácsavarja,
fújhat a szél, fújhat a szél,
kapaszkodik farkával a törpeegér…” (Gryllus Vilmos: A törpeegér, dalrészlet)

Bár Magyarország egész területén, a számára alkalmas élőhelyfoltokon előfordul, a természetben ritkán kerül szem elé. Ezt rejtőszínezetén és apró termetén túl, sűrű növényzetű élőhelye is magyarázza. A sűrű növényzet közé építi művészien kialakított, gyerekökölnyi fűfészkét is, amelyet tavasztól őszig használ. Mozgására jellemző, hogy fürgén, szinte akrobatikus ügyességgel mászik kórószálakon, a bokrok, cserjék legvékonyabb ágain, de a fák törzsén is felszalad, ráadásul jól úszik. Mászás közben rendkívül mozgékony farkával nemcsak egyensúlyoz, hanem ügyesen kapaszkodik is.

A Vadonleső programról és az Év Emlőse kezdeményezésről

A Vadonleső Program önkéntesek bevonásával 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatainak gyűjtését végzi 2009 óta. A program keretében nyolc éve indították útjára az Év Emlőse kezdeményezést, amelynek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott védett vagy fokozottan védett emlősfaj és környezete fontosságára, jellemzőire.

A Vadonleső Program Magyarország egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő (Citizen Science) programja, amely egy kalandos, természetmegfigyeléssel, szemléletformálással összekötött adatszolgáltató rendszer. Az Év Emlőséhez egy egész éven át tartó rendezvénysorozat is társul, amelynek keretében az adott fajról, valamint élőhelyéről szóló tudományos és népszerűsítő programokat szerveznek, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatok hirdetnek meg. Az elmúlt években több mint tízezer pályamunka – plakátterv, ékszer- és érmegrafika, karikatúra, képregény, videóklip, mese, vers – érkezett különböző korosztályokból a Vadonleső Program pályázataira. Országos hírű művészek, köztük a Természetvédelem Nagykövete címet viselő írók, költők, zenészek, előadóművészek kapcsolódtak be saját műveikkel a programsorozatba, és kezdeményezésükre számos, az Év Emlőséhez kapcsolódó vers, mese és dal látott napvilágot. Az idei évi eseményeket, programokat a Vadonleső honlapján, közösségi oldalain, valamint a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapján és közösségi felületein naprakészen követhetik az érdeklődők.

Írta: Bakó Botond – gerinces-zoológiai szakreferens