A kis őrgébicsek melegkedvelő madarak, ezért meglehetősen későn, csak május közepén érkeznek vissza hozzánk.  Gyorsan párt választanak maguknak és megkezdik a fészekrakást, amihez rendszerint egy legalább 5 méter magasan lévő, kisebb-nagyobb ágvillát választanak. A lerakott 5-7 tojáson csak a tojó kotlik. A fiókák, miután kibújtak a tojásból, még két hétig a fészekben maradnak, s a kirepülés után is ugyanennyi ideig még rendszeresen visszajárnak. A kis őrgébicsek évente csak egyszer költenek.

Mivel ennél a fajnál a fészekrakás széthúzódó, ezért a kirepülések is hasonlóan alakulnak: vannak párok, amelyek már július elején reptetik fiókáikat, mások viszont csak a hónap végén.

Fotó: Őze Péter

A kis őrgébics az Alföld jellegzetes madara, a facsoportokkal tarkított, nyílt pusztai területeket kedveli. Itt egy magas faágról, vagy oszlopról les zsákmányára (egyenesszárnyú rovarokra, szöcskékre, sáskákra, kisebb rágcsálókra). Ha kevés a kiülőhely, akkor a vörös vércséhez hasonlóan, szitálva pásztázza a tájat.

Magyarországon a faj állománya stabil, a költőpárok becsült száma 3500 – 6000. Döntő részük az Alföldön fészkel. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül minden tájegységen szép számban vannak költőpárok. A kardoskúti Fehér-tó környékén, a védett területrészen például legalább 7-8 pár költ.

Sajnos a kis őrgébics állománya világszerte csökken, elsősorban az élőhelyek megszűnése, a legeltetés visszaszorulása és a hosszútávú vonulókat veszélyeztető egyéb tényezők miatt. Spanyolországban, Németországban, Svájcban és Olaszországban is egymás után tűntek el a kisebb állományok, így Európában mára már a Kárpát-medence jelenti a faj elterjedésének észak-nyugati határát.

A cikk borítóképét készítette: Szerencsi Gábor (Őrgébics diskurzus)