A barna kányának (Milvus migrans) Zala vármegyében több évtizede nem volt ismert fészke, csak revírjei voltak számontartva. Idén tavasszal Nagykanizsa határában került elő fészke, amelyen a madár már kotlott. A Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai folyamatosan nyomon követik a madarakat védelmük érdekében.

A kányákat legkönnyebben villás farkukról ismerhetjük fel, de a frissen kirepült példányoknál ez még csak alig látható. A barna kánya mellett a vörös kánya fordul elő hazánkban. A barna kánya a nagy folyók mentén elterülő ártéri puha- és keményfa ligeterdők jellegzetes fészkelő madara. Hazai fészkelő állománya 1960-1980 között drasztikusan lecsökkent. Azóta lassú erősödés figyelhető meg, állománya napjainkra stabilizálódott. Sajnos nem ismerjük a csökkenés és a megerősödés pontos okát sem. Egész Eurázsiában előfordul.

Barna kánya fészkén, Zalában. Fotó: dr. Lőkkös Andor, BfNPI

Vonuló madár, a telet a Földközi-tenger mentén tölti, de eljuthat a trópusi Afrikába is. Időnként egy-egy példány áttelel. Mivel vonuló faj, fenntartása, hazai fészkelő állományának megőrzése nem csak a mi feladatunk, abban közre kell működnie a vonulás és telelés során érintett országok természetvédelmi szerveinek is. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a fiókák általában egy hónap alatt kelnek ki, és 40-50 napig tartózkodnak a fészekben. A kányák táplálékának jelentős részét képezik a dögök. A legyengült halakat a víz felszínéről is összeszedi. Sok elgázolt állatot, ezek mellett madárfiókát, kisemlőst fogyaszt.

Barna kánya Zalában. Fotó: dr. Lőkkös Andor, BfNPI

Felhasznált irodalom: https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-milmig

Írta: Dr. Lőkkös Andor, BfNPI