A három hazai tücsökmadár-faj (réti, nádi, berki) közül a berki tücsökmadár az, amelyik nem ragaszkodik a vizek közvetlen közelségéhez. A víztől azonban nem szakad el, mert legkedveltebb élőhelyei a vizek közelében fekvő sűrű, csalitos ligetek, erdőfoltok, illetve a nedves talajú cserjés-bokros részek. Országosan elterjedt madár, de a száraz, fátlan térségeket kerüli, ezért a Körös-Maros Nemzeti Parkon belül elsősorban a folyók hullámterein lévő erdőkben, és vizek közelében költ.

Fotó: Mészáros Csaba

A Kis-Sárréten több ponton is találkozhatunk vele, pontosabban hallhatjuk jellegzetes énekét. Rendkívül rejtett életmódú madár, éneke alapján azonban jelenléte jól azonosítható. Míg a nádi és a réti tücsökmadár hangja monoton, egytagú pirregés, és csak gyakorlott fül tudja biztonsággal elkülöníteni a hangokat, addig a berki tücsökmadár kéttagú pirregése, zizegése mással össze nem téveszthető. Éneke igen erőteljes, akár száz méter távolságból is hallható.

A nádi és réti tücsökmadárnál később, április végén, május elején érkezik, és május közepén kezd költésbe. Rejtett életmódjából adódóan fészkét is rendkívül jól álcázza: a sűrű, fásszárú növényzet dús aljnövényzetében, magaskórós, csalános helyen a talajra, vagy a talaj közelébe építi. Évente egyszer költ, 4-6 tojást rak. Későn érkezik és viszonylag korán távozik, augusztus végén, szeptember elején már úton van az Egyenlítő környékén található, afrikai telelőterületei felé.

Fotó: Mészáros Csaba

A berki tücsökmadár kifejezetten rovarevő, az erdők sűrű aljnövényzetében rovarokat, férgeket, csigákat fogyaszt.  Különleges élőhely-választása miatt állománya a madártani szakemberek szerint némi csökkenést mutat, a Kis-Sárréten azonban, figyelmesen kirándulva, május-júniusban sokfelé hallhatjuk még jellegzetes énekét.

A cikk borítóképét készítette: Heincz Miklós (Ciripelő)