Magyarország a fenyőrigók elterjedésének déli határán fekszik, azaz nálunk is költenek, de csak az Északi-középhegységben. Az Alföldre csupán telelni érkeznek igen jelentős számban, nemcsak hazánkból, hanem a tőlünk északabbra fekvő országokból is. Az első csapatok már október közepén felbukkantak, de többségük valószínűleg csak novemberben érkezik.

Fotó: Marik Pál

Mivel a fenyőrigók télen alapvetően bogyókat, gyommagvakat fogyasztanak, így a Maros-menti erdők gazdag cserjenövényzete kiváló táplálkozóhelynek bizonyul számukra. Első példányaikat egy sűrű kökényesben elhelyezett vadkamera segítségével figyeltük meg. Azóta, az erdőt járva több alkalommal is találkoztunk kisebb, kb. 50 példányos csapataikkal. A fenyőrigók sohasem mozognak magányosan. A téli időszakban igen népes, akár több százas csapatok is együtt járják az erdőt, szedegetik a kökény, a csipkebogyó és a galagonya terméseit. Nemcsak az erdőkben, hanem a városi parkokban, ligetekben is találkozhatunk velük.

A fenyőrigók mérete hasonló a fekete rigókéhoz, színezetük azonban sokkal változatosabb képet mutat. Fejük szürke, hátuk szürkés-barnás, szárnyukon pedig sötét gesztenyebarna tollak vannak. Mellük és hasuk világos krémszínű alapon, fekete mintákkal tarkított. Csőrük töve sárga, csúcsa pedig sötét, feketébe hajlik. Jellegzetes, csacsogó hangjukról már akkor is tudunk következtetni a jelenlétükre, amikor még nem látjuk őket.

A cikk borítóképét készítette: Osvald Olivér (Varázsbogyó)