Néhány évtizeddel ezelőtt aranylilékkel még csak a vonulási időszakban találkozhattunk a Dél-Alföldön, az utóbbi években azonban már több száz példány át is telel itt. Idén még januárban is 2800 példányt számoltak a Fehér-tó térségében. A lehűlés hatására február elejére számuk jelentősen lecsökkent, majd a hónap végén ismét emelkedésnek indult, megközelítette az ötezret.

Az aranylilék Eurázsia északi részén költenek, Grönlandtól egészen a Tajmir-félszigetig (Oroszország). Középtávú vonulók, főként Európa nyugati és déli területein telelnek, de kisebb számban Észak-Afrikáig is elmennek. Február és április közepe között vonulnak, a csúcs rendszerint március közepén van. Idén a meleg idő hatására már február végén nagyon intenzívvé vált a vonulás, így elképzelhető, hogy a 4800-as egyedszám már a vonulási csúcsot jelentette. Ez egyébként az utóbbi évek második legnagyobb mennyisége a Fehér-tónál, ennél többet, 6600 példányt 2022-ben számoltak.

Fotó: Palcsek István Szilárd

Ebben a térségben általában azok a csapatok állnak meg, amelyek Dél-Európában teleltek és a legkeletibb, oroszországi régiókban, a Tajmir-félszigeten fészkelnek. A Fehér-tó térségében a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében élő magyar szürkemarhák, racka és cigája juhok legelésükkel kiváló pihenő- és táplálkozóhelyet biztosítanak számukra. A rövidfüvű gyepeken apró gerincteleneket, rovarokat, pókokat keresnek. A déli órákban bemennek a vízre pihenni, s az éjszakákat is ott töltik.

Amikor az aranylilék még csak kisebb csapatokban vonulnak, akkor gyakran vegyülnek a bíbicek népes táboraival. Később, amikor már nagyobb tömegben vonulnak, inkább a fordítottja jellemző, azaz néhány bíbic vegyül az aranylilék közé.