Ha nyitott szemmel járunk, városi parkokban, épületek kéményein is csókákat figyelhetünk meg, de mielőtt észrevennénk őket, jellegzetes „csacsogó” hangjuk már jelzi a közelségüket.

Kéményseprő madárnak is nevezik őket.

A csóka (Corvus monedula) a verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik, hazai rokonai közül ő a legkisebb és legelegánsabb madár. A termete a varjakétól jóval kisebb, a tollazata majdnem teljesen fekete, kivéve a tarkóját, mely szürke színű. A szivárványhártyája jellegzetes világos kékesszürke.

Fotó: Gerencsér Beáta

A csóka a városokban megszokta az emberek közelségét, a varjútelepek környékén, kémények tetején üldögélve, zöld területeken találkozunk vele. A csóka mindenevő, nagyrészt növényi eredetű táplálékot, rovarokat, apróbb gerincteleneket fogyaszt, de nem veti meg a háztartási hulladékot sem. Napközben a varjakkal együtt keresgél élelem után, a kukák fosztogatását is együtt végzik, sokszor bosszantó rendetlenséget hagyva maguk után.

Városi környezetben épületek zugaiban, öreg platánok odúiban, tornyokban, padlásokon, kéményekben fészkel, de varjútelepeken, mesterséges odúkban, költőládákban is megtelepszik. A hím és tojó életre szóló párkapcsolatban él, a csapatokon belül mindig egymáshoz közel repülnek, egymás mellett pihennek, és közösen tollászkodnak.

Fotó: Gerencsér Beáta

A nemzeti park területén Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Siófok, Tapolca, Ajka, Balatonfüred és Várpalota településeken találkozhatunk velük.

A lenti linken található térkép az egyes gyűrűvel vagy műholdas jeladóval jelölt példányok elmozdulásait ábrázolja: https://migrationatlas.org/node/1755

Szöveg: Gerencsér Beáta, Dr. Nagy Lajos

A cikk borítóképét készítette: Marsó Vilmos (A szúnyog és a csókák)