Egy kis időre visszatért a vízimadárvilág a Zagyva-völgybe Havi természetfotós pályázat

Egy kis időre visszatért a vízimadárvilág a Zagyva-völgybe szeptember 21.

Az idei év extrém szárazsága komoly nehézségek elé állította a vízhez kötődő madárfajokat. A fészkelő- és táplálkozó területek egy része teljesen megszűnt, mivel ezek kiszáradtak a megfelelő vízutánpótlás hiányában.

A vízimadarak védelme napjainkban kiemelt feladata a természetvédelemnek, s ezt leginkább a természetes jellegű vizes élőhelyek megóvásával lehet elérni.

Nagy póling. Fotó: Molnár Márton

A Zagyva felső szakaszain ezek a természetes jellegű vizes élőhelyek sajnos már teljesen eltűntek a mederrendezések és lecsapolások következtében. Az idei őszön egy extrém eseménynek köszönhetően azonban mégis visszatért az élet a folyóvölgybe! A Bátonyterenye mellett található Maconkai-víztározó vízszintje ugyanis drasztikusan lecsökkent a súlyos vízhiány miatt, így vízimadarak százai jelenhettek meg rajta. Köztük olyan különleges fajok is feltűntek, melyeknek eddig alig-alig volt ismert előfordulásuk a térségben.

Barázdabillegető. Fotó: Molnár Márton

De miért is jó a madaraknak, hogy lecsökkent a vízszint? A vízimadarak egy jelentős része gázlómadár, hosszú lábaikkal a vízben sétálva szerzik táplálékukat. Amennyiben túl mély a víz, úgy nem ér le a lábuk az aljzatra, és nem tudnak táplálkozni. Van továbbá egy igazán különleges fajcsoport is mely a sekély vízhez kötődik, ők a partimadarak. A parti zónában táplálkoznak, innen kapták nevüket. Számukra elengedhetetlen, hogy iszappadok is kialakuljanak, ugyanis csak itt képesek megszerezni apró ízeltlábúakból, férgekből álló táplálékukat. Ezek az iszappadok csak a folyamatos vízszintváltozás következtében jöhetnek létre.

Sárszalonka. Fotó: Molnár Márton

Sokan úgy gondolják, hogy a mesterséges víztározók nagyon gazdag élővilágnak adnak otthont, ez azonban csalóka ábránd. Az emberi szem számára ugyan esztétikus az állandó vízszint és az ápolt gyepek a tóparton, ám az élővilág számára ez rendkívül szegényes élőhely. Valaha a Zagyva is rendszeresen kiöntött, és jelentős árterületei voltak. Ezeken az árterületeken vizes élőhelyek jöttek létre, melyeknek része volt a folyamatos vízszintingadozás. Az áradáskor nagyobb vizek jelentek meg, nyáron leszáradtak, egy-egy nagyobb eső révén újra feltöltődtek. Ennek megfelelően mindig alkalmas élőhelyet biztosítottak a vízimadaraknak. Ezt a nagyszerű rendszert az ember szabályozott folyómederrel, és állandó vízszinten tartott mesterséges víztározókkal váltotta fel. A valaha volt sekély vizek mély vízzé változtak, a vízimadarak így teljesen eltűntek a régióból megfelelő táplálkozóhely hiányában.

Színes gyűrűs nagy kócsag. Fotó: Molnár Márton

Pedig nagyon is fontos lenne, hogy ismét legyenek alkalmas vízimadár élőhelyek a térségben! Ezt bizonyítják az idei megfigyelési adataink, melyeket a lecsökkent vízszintű Maconkai-víztározón gyűjtöttek kollégáink. Amint megjelentek az első iszappadok augusztusban, rögtön jelentős mennyiségű vízimadár is birtokba vette a területet. Az iszappadokon partfutók, cankók és lilék táplálkoztak, a sekély vízben csörgő récék és kócsagok kutattak táplálék után, a part mentén esténként több száz billegető gyűlt össze. Nem véletlen, ugyanis a Zagyva-folyót sok madár követi vonulása során. Amennyiben azonban nincs megfelelő pihenőhely, úgy kénytelenek továbbrepülni.

Kormos szerkő. Fotó: Molnár Márton

A vízimadár-védelem egyik kiemelt feladata, hogy a vonulási útvonalak mentén (így a Zagyva-völgyében is) hálózatosan, megfelelő mennyiségű vizes élőhely álljon rendelkezésére a madaraknak. A hosszú vándorút ugyanis rendkívül kockázatos, amennyiben nem tudnak bizonyos időközönként pihenni és táplálkozni, úgy kudarcba fulladhat utazásuk. Bízunk benne, hogy a közeljövőben változhat a vízmegtartással kapcsolatos stratégiánk, és a mesterséges víztározók helyett/mellett helyet kaphatnak a valaha volt vízmozgásokat rekonstruáló árasztásos jellegű módszerek is. Ezek nemcsak a hatékonyabb vízmegtartást segítenék elő, de a vízimadarak és a vízi élővilág számára is rendkívül hasznosak lennének.

Sarlós partfutó. Fotó: Molnár Márton

De lássuk, hogy milyen különlegességek tűntek fel idén a Maconkai-víztározón! A vízimadarak közül talán a partimadarak igénylik a legspeciálisabb élőhelyeket. Ezek a fajok, mint már említettük sajnos teljesen eltűntek a Zagyva felső szakaszáról a szabályozások óta. Bizonyos fajoknak a régióban csak egy-két előfordulási adata volt eddig ismert, most azonban többször is feltűntek! Ilyenek a nagy póling, az apró partfutó, a havasi partfutó, a sarlós partfutó, a Temminck-partfutó, vagy a parti lile. Egy igazi különlegesség is megjelent a területen, egy fiatal kis goda hosszasan időzött a víztározón. Ez a faj országos viszonylatban is ritkának mondható, itteni feltűnése pedig igazi szenzáció. A kis godával kapcsolatosan érdekesség, hogy a non-stop repülés hivatalos világrekordere, egy jeladóval ellátott példány ugyanis több mint 12 000 kilométert tett meg leszállás nélkül Új-Zéland és Alaszka között.

Csörgő réce. Fotó: Molnár Márton

A partimadarak mellett más csoportoknak is kedvez az alacsony vízállás, észleltünk többek között kormos szerkőket, kis sirályt, nyílfarkú récét, kanalas récét, kis kárókatonát és még számos vízimadárfajt. Nagy kócsagok is folyamatosan jelen vannak a területen, ezek közül két színesgyűrűs példányt is sikerült leolvasnunk, egyikük a Velencei-tónál kelt fióka volt, másikuk pedig a Tápióságban lett gyűrűzve. Az alföldi vizes élőhelyek kiszáradása miatt a gémfélék idén hajlamosabbak a kóborlásra, így lehetséges, hogy ez a két példány is eljutott ide.

Parti lile. Fotó: Molnár Márton

A tározó lecsökkent vízszintje következtében tehát nagyszerű vízimadár élőhely jött létre az idei őszön. Bár a jelenség mögött álló súlyos vízhiány elszomorító, ez a különleges esemény mégis felhívta a figyelmünket egy fontos természetvédelmi problémára! A térségben is szükséges lenne visszaállítani a természetes vizes élőhelyeket, ugyanis jelentős mennyiségű vonuló vízimadár igényelné ezt. Az idei évben kollégáink által gyűjtött precíz adatsorok és fajlisták ezt egyértelműen alátámasztják, hiszen közel 40 vízimadár faj, több száz példányát sikerült megfigyelni a víztározón. Bízunk benne, hogy a jövőben sikerül megnyugtató megoldásokat találni a vízhiány és a vízimadár élőhelyek problémáinak orvoslására egyaránt!

Apró partfutók. Fotó: Molnár Márton

Írta: Molnár Márton – természetvédelmi területfelügyelő

A cikk borítóképét készítette: Bakos Tamás (Akadálypálya)

Címke felhő

madár Bükki Nemzeti Park víz vízimadár nyúlszapuka gázlómadár