Élénkülő madárvonulás a Kis-Sárréten, sokadalom a halastavakon november 13.
A hamisítatlan őszi idő, a rövidülő nappalok, a fagyos hajnalok, a vénasszonyok nyara elhozta a mindig izgalmas madárvonulást a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületére is.
A nálunk költő madarak többsége már messze délen jár, úton a telelőhelyek felé, északról viszont egyre több madárvendég érkezik hozzánk. A Kis-Sárréten ez leginkább a különböző vízimadarak tekintetében nyilvánul meg, mivel a kiterjedt halastórendszer és a környező mocsarak kitűnő pihenő- és táplálkozóhelyet kínálnak számukra, különösen most az őszi lehalászások idején.
A vadrécék száma folyamatosan növekszik, jelenleg mintegy 9 500 példány tartózkodik nálunk. Zömük most is tőkés réce, de több mint ezer példány fölött vannak csörgő- és kanalas récék is. Kisebb számban előfordulnak még kendermagos, fütyülő, kontyos és barátrécék. A vadludak száma is napról-napra növekszik, egyelőre még a nyári ludak vannak többségben, 4 000 példány. A tundrákról érkező nagy lilikek száma 3000, ez az arány hamarosan változik majd, az utóbbiak javára.
A csapolások iszapján többféle partimadár táplálkozik. Bíbicből ritkán látható, hatalmas tömeg jelent meg a napokban, számuk meghaladta a 4500 példányt. Előfordulnak még nagy pólingok, füstös, szürke és pajzsoscankók, havasi partfutók és ezüstlilék.
A nagy madártömegek vonzzák a ragadozókat is. A rétisasok száma már eléri a 25 példányt, de egy-egy vándorsólyom is felbukkan. Nemrég megjelent szokásos helyén a fekete sas. Az itt telelő hollók száma folyamatosan növekszik, jelenleg 25-30 példány között ingadozik.
A pusztai területeken némileg gyérebb a madárvilág, kevés a rágcsáló, így a rájuk vadászó egerészölyvek, kékes rétihéják és vörös vércsék is szerényebb számban mutatkoznak. Néhány gatyás ölyv szintén előfordul, ők az északi tundrákról érkeznek hozzánk. Szokás szerint nagy számban mutatkoznak kék galambok, az ismert hat éjszakázó helyen a napokban összesen csaknem ezer példányt számoltunk. Az énekesmadarak közül megérkeztek az első fenyőrigók, fenyőpintyek, s az őket követő, rájuk vadászó karvalyokból is egyre többet lehet megfigyelni. A szokásosnál később vonultak el a füzikék. A tengelicek és a csízek egyre nagyobb csapatokba verődve kutatnak táplálék után.
A cikk borítóképét készítette: Wenczel Erika (Alkonyi beszállóhely)