A madárvonulás egy nagyon látványos természeti jelenség, mely évszázadok, vagy akár évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Számos népi megfigyelés, hagyomány is kötődik vonuló madarainkhoz. Általában az időjárás változását jelezte a régi természeti népek számára egy-egy madárvonulási jelenség.

Gatyásölyv. Fotó: Balla Tihamér

Sok olyan madárfaj van, melyek a nyári időszakban nálunk tartózkodnak – itt költenek, itt nevelik fiókáikat -, télire viszont a tőlünk délebbi területekre húzódnak. Emellett sok olyan faj is létezik, melyek tőlünk északabbra költenek és nálunk csak a tél folyamán figyelhetők meg, mert az ottani zord télhez képest a Kárpát-medencében enyhébb viszonyokat találnak.

Kékes rétihéja hím. Fotó: Balla Tihamér

A Csanádi pusztákon idén már szeptember végén megjelent néhány kékes rétihéja. A jóval kisebb, verébnél alig nagyobb, de szintén ragadozó életmódot folytató nagy őrgébicsek is szeptember végén, október elején érkeztek meg. Október első felében észleltük az első két gatyás ölyvet, melyek tipikusan a télre jellemző ragadozó madarak. Az elmúlt időszakban az időjárás enyhe, napos, csapadékmentes volt, ami kedvez ezeknek a madaraknak, viszont kevés az apró rágcsáló a területen, így igazi táplálékbőségről nem beszélhetünk.

Nagy őrgébics. Fotó: Balla Tihamér

A természetbarátok, madarászok számára mindig izgalmas ez az időszak, amikor cserélődik az adott területen található madárfaj-készlet. Ha a telelésre érkező fajok megjelennek, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy közeleg a tél. Az elkövetkező hetekben várhatóan egyre több példány érkezik majd a fenti madárfajokból. Ha nem lesz nagyon kemény a tél, akkor az egész telet itt töltik majd a térségben. Az apró énekesek – fenyőrigók, fenyőpintyek – is hamarosan megjönnek az északi tájakról, s több százas csapatokban járják majd a pusztákat.

A cikk borítóképét készítette: Nagy Miklós (Hózáporban)