Hazánkban négy rétihéja fajjal találkozhatunk. A gyakoribb barna rétihéják mellett kis számban hamvas rétihéják is költenek nálunk. A kékes rétihéják nagyobb példányszámban telelni jönnek hozzánk, a fakó rétihéják pedig elsősorban az Alföld keleti részén vonulnak át. Őszi vonulásukon a legtöbb megfigyelésük augusztus és október között van. Ekkor a költőterületről, az eurázsiai pusztákról az afrikai trópusi telelőterületre tartanak.

A rétihéják meghatározása nem minden esetben egyszerű feladat. Vadászat közben közvetlenül a föld felett siklanak, vagy imbolyogva repülve keresgélnek. A keskenyszárnyú hím fakó rétihéja szárnycsapásai gyorsak, a vörös vércsééhez hasonlóak. Az öreg hím fakó rétihéja felül gyöngyházszürke, alul világos fehér színű. Négyujjas, kihegyesedő szárnycsúcsán szűk, ék alakú fekete folt van.

2. naptári éves hím fakó rétihéja. Fotó: Őze Péter

Cserebökényben szeptember 8-án egy másodéves hím fakó rétihéját vadászat közben figyeltek meg, míg a szeptember 18-án látott öreg hím pedig épp egy zsákmányra csapott le. Valószínűleg ugyanezt a példányt látták másnap Fábiánsebestyén-Rekettyésen.

A fakó rétihéja főleg rágcsálókat, madárfiókákat, hüllőket vagy sáskákat ejt el. Minden bizonnyal a megfigyeltnél több fakó rétihéja vonul át a területen, hiszen nem minden példányt tudnak megpillantani, felmérni.