Az Alföld, a Kisalföld és a Kis-Balaton jellegzetes vízimadara, a Dél-Dunántúlon ritka. Általában telepesen fészkel, sokszor vegyes fajú kolóniákban. Ilyen helyet választott egy pár a dél-mezőföldi kistápéi Öreg-tó fattyúszerkő költőtelepén.

Fotó: Kováts László

Fészkelésre a gyorsan felmelegedő, sekély vizű tavakat keresi, melyeken a hínárban gazdag növényzet és a nyílt víz megfelelő arányban van jelen. Fészke vízen úszó építmény, melyet a tojó és a hím madár együtt épít hínárlevelekből. Fészkelési és fiókanevelési ideje május eleje és augusztus közepe közé esik. Általában négy fiókát nevel. A fiókák kikelése után a madarak elhagyják fészküket. A kikelés után eleinte a szülők hátán maradnak, ott utaznak, annak ellenére, hogy a fiatalok már jól tudnak úszni és merülni. Az utódokat mindkét szülő gondozza, a család a vonulási időszakig együtt marad. Apró halakkal, ebihalakkal, vízi rovarokkal, rákokkal, férgekkel táplálkozik. Jelentős mennyiségű növényi élelmet fogyaszt, ez főleg vízen úszó levelekből és magokból tevődik össze. Télire elvonul, de kis számban át is telelhet.

A feketenyakú vöcsök 1954 óta védett, jelenleg fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Szöveg: Kováts László

A cikk borítóképét készítette: Koncz-Bisztricz Tamás (Feketenyakú vöcsök a Tiszán)