A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa a tó partján sétálva szemlélte az ott tartózkodó bíbiccsapatot, amikor egy különleges madár hangjára lett figyelmes. A magasba pillantva örömmel fedezte fel az éppen a feje fölött elrepülő feketeszárnyú székicsért. A madár a déli órákat minden bizonnyal a tó keleti medrében töltötte, onnan szállhatott fel, s hamarosan el is tűnt délnyugati irányba. A következő napokban próbáltunk újra rábukkanni, de nem került elő.

Fotó: Mészáros Csaba

A feketeszárnyú székicsér klasszikus közép-ázsiai madárfaj, költőterülete a Fekete-tenger északi partvonalától egészen Kazahsztán keleti feléig terjed. Magyarországon ritka kóborló, de költése is előfordult már Szarvas határában, a Kiskunságban és a Hortobágyon.

Testmérete hasonló a nálunk is költő székicsérekéhez. Legfontosabb megkülönböztető jegye az, hogy míg a székicsérek szárnybélése gesztenyevörös, addig a feketeszárnyúaké fekete – innen is kapták a nevüket.