Március 19-én a Geszt határában található Kerek-rét területén tíz darab Dewsbury gőtecsapdát helyeztünk ki. A fenti fogóeszköz előnye, hogy a partról könnyen célba juttatható, és sérülésmentesen fogja be a gőtéket. Egy zsák segítségével a csapda a felszínnel összeköttetésben van, így a gőték levegőhöz is jutnak, de azért a 24 órás ellenőrzés elengedhetetlen. Az állatokat a fényképezést követően természetesen azonnal szabadon engedtük.

Tarajos gőte. Fotó: Kalotás Zsolt

A dunai tarajosgőték kétéltűek, a farkos kétéltűek rendjébe tartoznak. Néhány évtizede még a földutak keréknyomaiban összegyűlő vízben is megtalálhatók voltak ezek az érdekes élőlények, melyeket népiesen víziborjúnak is neveznek az idősebbek. A szaporodásra alkalmas élőhelyek eltűnése, illetve a vizek szennyezése miatt sajnos számuk jelentősen lecsökkent, így napjainkban már a Magyarországon honos valamennyi fajuk védett.

Pettyes gőte. Fotó: Járvás Katalin

A nemzeti park vizes élőhely-rekonstrukciói életteret adnak számos ritka fajnak, sok madár újra fészkel és folyamatosan emelkedik a számuk. Bár a gőték, ezek a kis vízi élőlények kevésbé látványosak, de ugyanolyan fontosak, ezért voltunk kíváncsiak, vajon élnek-e ebben a regenerálódó környezetben.

Az időjárás változékonysága, és a szokatlan hideg nem volt kedvező a csapdázás szempontjából, de így is ezen időszak alatt több mint 15 példány került elő a tíz ponton. Bár pettyes gőte is él a területen, nagyobb számban dunai tarajosgőték kerültek szem elé.

Dewsbury gőtecsabda. Fotó: Járvás Katalin

A dunai tarajosgőte erdőszélek és ligetek lakója, ártereken fordul elő, többnyire a holtágakban és kubikgödrökben, de lakott területeken is megjelenhet. Márciustól novemberig aktív, telelőhelyét tavasszal hagyja el, és szaporodási helyére indul. A párzás április-május körül történik, a kifejlett példányok elhagyják a vizet és októberben telelni vonulnak. Táplálékuk ízeltlábúakból és azok lárváiból, illetve férgekből és csigákból áll.

A cikk borítóképét készítette: Tirpák Gábor (Komor tekintet)