Gyakran ugyanazokon a helyeken figyelhetjük meg őket, mint az előző években. Ragaszkodnak a területükhöz, azaz revírtartó madarak. Kedvelik a bokrosokkal, fákkal tarkított, nyílt pusztai részeket, a legelők, kaszálók környékét, így a Kis-Sárréten könnyen találnak maguknak alkalmas élőhelyeket.

A tradicionális helyeken egy átlagos esztendőben a Kis-Sárréten összesen mintegy 18-20 telelő példányról van tudomásunk, de táplálékban gazdagabb években ennél több is tartózkodhat a térségben. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság itt élő szürkemarha gulyái körül is rendszeresen megfigyelhetjük őket.

Fotó: Tóth Imre

A nagy őrgébics tipikus vártamadár, egy-egy kiemelkedő pontról, legtöbbször kisebb fákról, bokrokról, elektromos, illetve telefonvezetékről kémleli a vadászterületét és innen csap le zsákmányára. Máskor vércséhez hasonlóan, szitálva szerzi azt meg. Az itt telelő madarak legtöbbször apró rágcsálókat, ritkábban kistestű énekesmadarakat zsákmányolnak, de ha az időjárás engedi, akkor nagyobb testű rovarokhoz is hozzájutnak. Jelenleg igen szegényes a különböző rágcsálók felhozatala, ezért a nagy őrgébicseknek szükségük van minden vadásztudományuk bevetésére a túléléshez.

A vártahelyén gyakran közelről is megfigyelhetjük ezt a feketerigónál alig kisebb madarat, melynek felsőteste hamuszürke színű, alul fehér a teste, szárnya és farka fekete, a testéhez képest nagy feje szintén szürke, s egy fekete szemsáv húzódik rajta. Énekesmadár létére meglepő lehet kampós végű csőre, mely ragadozó életmódjára utal. Európa és Ázsia nagy részén fészkel, de Észak-Afrikában is megtalálható. Hazánkban kis számban a Szatmár-beregi részeken költ, az Alföldön csak téli vendég. Több népies nevét is ismerjük, leggyakoribb a bábaszarka, de Erdélyben többek között használatos a szarkakergető, a szarkacserregő és a szarkakirály elnevezés is.

A cikk borítóképét készítette: Molnár Gyula dr (Szitáló nagy őrgébics)