Magyarországon az 1980-as évekig jelentős számban költöttek nagy godák. Azóta azonban a vizes élőhelyek csökkenése miatt a hazai költőállomány jelentősen megcsappant, 80-300 pár közé tehető. Az ingadozás nagy, a csapadékos években több a költés, a száraz években kevesebb. Kardoskút térségében tavaly három pár nevelt fiókákat, előtte azonban több éven át nem voltak költések.

Májusra a Fehér-tó teljesen kiszáradt, s a környéken csupán a Lófogó-érnél maradt vizes terület. Ott már április közepe óta megfigyeltek nagy godákat. Május elején látták, ahogyan egy pár riasztott ragadozóra (barna rétihéjára), utána mindkét öreg madár visszaszállt a földre. Egyikük táplálkozott, a másik pedig visszasétált korábbi helyére és ott leült. Minden bizonnyal tehát tojásokon ül már, így ennek az egy párnak a költését biztosra vehetjük. A nagy godák általában négy tojást raknak, melyeken a hím és a tojó felváltva kotlik. A fiókák három hét után kelnek ki, s szüleik egyhónapos korukig etetik őket a fészekben.

Hajnalonta a nagy godák a környékbeli kisebb tócsáknál táplálkoznak, illetve távolabbi vizekre is kijárnak. Általában az iszapból szedegetik ki a férgeket, gerincteleneket, de csigákkal, rovarokkal is táplálkoznak. A szikes gyepeken is gyakran sétálgatnak, ott szedegetik össze a rovarokat. A nagy godák mellett két pár piroslábú cankó is revírt foglalt a Lófogó-ér melletti magas növényzetben.

A cikk borítóképét készítette: Horváth Tibor (Kamilla mezőn)