A pusztai ölyv jellemzően az eurázsiai füves pusztákon költ, de félsivatagokban, kopár hegyvidékeken is előfordul. Magyarország a faj elterjedésének nyugati határán fekszik. Az első sikeres, tisztafajú költést 1992-ben, a Hortobágyon regisztrálták, s napjainkra már kialakult egy kisebb költőállomány az országban. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén belül idén öt pár költött a Csanádi puszták térségében.

Fotó: Balogh Gábor

Nyár végén és ősszel rendszerint megjelennek kóborló pusztai ölyvek az Alföldön, s néhány példány át is telel hazánkban. Ezek egyike már több éve a Dévaványai-Ecsegi pusztákat választja telelőhelyül, s idén is szerencsésen visszatért hozzánk. Rendszerint ugyanazokon a helyeken látjuk. A földön ülve lesi zsákmányát, amely leggyakrabban mezei pocok, de a rágcsálók mellett szívesen fogyaszt gyíkokat is.

A pusztai ölyv jóval nagyobb termetű, mint a nálunk is gyakori egerészölyvek (Németországban éppen ezért sasölyvnek is nevezik). Fakós-vörhenyes színezetű. A Körös-Maros Nemzeti Park területét évente általában 5-8 pusztai ölyv választja telelőhelyül.