Február 19., Zsuzsanna napja a népi hiedelem szerint a tavasz kezdetét jelentő jeles nap. Ilyenkor szólalnak meg először a pacsirták, ami a hagyomány szerint a tél végét jelenti.

Aki a vasárnapot a szeles idő ellenére a szabadban, mezőkön töltötte, maga is tapasztalhatta, pacsirtáink már itt vannak, a tavasz közeleg.

Pacsirta élőhely Ózd közelében. Fotó: Bartha Csaba

Ózd határában mi is utánajártunk, megérkeztek-e már madaraink, és milyen pacsirták költenek rendszeresen Magyarországon.

Alföldi területen, állattartó telepek környékén és már jó néhány évtizede a településeken-városokban is él egy barnás, laikus szemlélőnek verébnek tűnő madár, mely nevét a fején lévő, felmereszthető tollbóbitáról kapta. Ő a búbos pacsirta (Galerida cristata), mely apró lábait szedegetve szinte gurulni látszik a talajon. Hazai állománya nem vonul el, az ózdi nagyáruházak parkolóinak környékén egész évben látható, így a tavasz közeledtét nem felbukkanásával, hanem kissé szomorkás énekével jelzi.

Búbos pacsirta. Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

A szántókon, mezőkön, nyílt területeken már egy másik pacsirta gyakoribb, mely ismertebb az emberek számára és a népi megfigyelés is hozzá köti a Zsuzsanna napi jövendölést. A mezei pacsirtáról (Alauda arvensis) van szó, mely rövidtávú vonuló, csak a Földközi-tengerig repül, de enyhe időjárás esetén a Kárpát-medencében gyakran áttelel. Az Északi-középhegység térségét télre elhagyja, így idén is kíváncsian vártuk, találkozunk-e vele. Az Ózdot körülölelő lejtőket járva, némi szerencsével egy rövid strófát eleresztő mezei pacsirtával sikerült találkoznunk. Sajnos a viharossá fokozódó szélben csak alacsonyra tudta felküzdeni magát, ami szántó-vető eleink szerint a tavasz késlekedését mutatja. Így a tél folytatódása miatti kétségek közt folytattuk hát sétánkat, és reméltük, harmadik pacsirtánk majd eldönti, jön-e tavasz.

Mezei pacsirta. Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

Vasárnap az ózdi, fákkal-bokrokkal tarkított dombokon, felhagyott legelőkön azonban hiába bóklásztunk, erdei pacsirtával (Lullula arborea) – bár ő is rövidtávú vonuló és érkeztével a mezei pacsirtát sokszor megelőzi – ezúttal nem találkoztunk. Sajnáltuk, mert a három faj közül az erdei a legritkább és a legszebb énekű. Itt lehet meghallgatni:

Pacsirtáink törvényes oltalomban részesülnek, védettek. Mindannyian a talajon fészkelnek, hazai állományuk enyhe csökkenést mutat, amiben a térségben gyakori tavaszi tüzek is szerepet játszhatnak. Sajnos a felelőtlen emberi magatartás nem ért véget, az első gyújtogatások már megkezdődtek.

Erdei pacsirta. Fotó forrása: Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (RSBP)

Zsuzsanna napja, a pacsirták jelzése és a tavasz közeledtének összefüggése végül csak bizonyságot kapott két nem várt meglepetéssel: az ózdi Harmaci-dombok nevű Natura 2000 területen nyíló tavaszi héricsekre (Adonis vernalis) és levelet növesztő bíboros kosborra (Orchis purpurea) akadtunk. Bár ismét rendkívül enyhe telünk volt, de az elmúlt hetek kemény fagyjai után nem számítottunk rá, hogy védett növényfajaink már ilyen korán megjelennek. A klímaváltozást, az egyre gyakoribb időjárási szélsőségeket bizonyító példával találkoztunk.

Elmondhatjuk, február 19-én a Zsuzsanna napi pacsirtaszóval a természet 2023-ban is a tavasz közeledtét jelzi.

Tavaszi hérics. Fotó: Bartha Csaba

Bíboros kosbor. Fotó: Bartha Csaba

A cikk borítóképét készítette: Osvald Olivér (Búbos pacsirta portré)