A Duna-Dráva Nemzeti Park 1996 tavaszán a Duna és a Dráva mentén jött létre, mintegy 50.000 hektár kiterjedésű területen. Természeti képének formálásában a víz játszotta a főszerepet. A két folyó, azok víztömege határozta meg a sokféle élőhely kialakulását, melyeken színes élővilágot találunk. A nemzeti park szinte teljes területe az egykori ártéren található. Cikksorozatunkban a Gemenc, Béda-Karapancsa és a Dráva értékeit mutatjuk be, majd a Duna-Dráva Nemzeti Park működési területén megtalálható tájvédelmi körzetekről adunk áttekintést.

Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet

A több mint kilencezer hektáros terület 1991 óta védett. Ellentmondások sokaságával írható le e természeti értékekben bővelkedő, veszélyeztetett növény- és állatritkaságokat őrző táj. A dombságban meghúzódó síkvidék itt 120 és 150 méteres magasság között hullámzik. Ez a száraz homokterület időnként bővelkedik a vizekben, de ugyanakkor rendszeresek a növényzettől megfosztott szántókon és vadföldeken a homokviharok.

Apró lápfolt. Fotó: Nagy Gábor

A Boronka-mellék az ország egyik utolsó érintetlen, gazdálkodástól mentes területe volt. A sosem lakott őserdőt, a zabolátlan természetet a törökvész után betelepített népcsoportok próbálták meghódítani és gazdálkodásra alkalmassá tenni. A 19. századra mindenfelé puszták népesíttették be a területet, napjainkra azonban ismét lakatlanná vált, bár lépten-nyomon belebotlunk omladozó falakba, virágoskertek maradékába vagy hatalmas gyümölcsfákba. A kiterjedt fáslegelők, legelőerdők, az ún. gyóták az évszázados fák között beerdősültek. Az egykori szántók, szőlők helyére telepített tájidegen fafajok alkotta faültetvényeket a természetes fajok fokozatosan visszafoglalják.

Tavaszi tőzikék. Fotó: Nagy Gábor

A több mint ötven védett növényfaj és a fokozottan védett növény- és állatfajok sokaságának fennmaradásában közrejátszott, hogy a németek 1944-ben a még manapság is sokfelé látható lövészárok-rendszer, a Margit-vonal mentén háromszoros aknazárat telepítettek, így nagy területen évtizedekig kizárólag a természetes folyamatok érvényesülhettek.

Ligeti csillagvirág. Fotó: Völgyi Sándor

A Tájvédelmi Körzetben két tanösvény is található (Eltűnt puszták, valamint Tőzike tanösvény), melyek a természet- és kultúrtörténeti értékeket mutatják be a látogatóknak.

A Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet

A Tolna és Fejér megyébe is átnyúló Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet 1999 őszén 11 különálló egységből, összesen közel 7500 hektáron jött létre.

Németkéri Látóhegy. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A tájvédelmi körzet területi felszabdaltságát, fekvéséből adódóan a Dél-Mezőföld kistájunk természetföldrajzi adottsága magyarázza.  E kistáj változatos felszínét a földtörténeti kéregmozgások határozták meg, aminek következményeként rakta le homokos hordalékát az Ős-Sárvíz és a Duna. A jégkorszakban a mészben gazdag kiülepedett porból lösz képződött, melynek karsztosodása és felszíni eróziója nyomán változatos löszvölgy-rendszerek, löszmélyutak keletkeztek. A Dél-Mezőföld löszterületein jó minőségű csernozjom talajok képződtek, melyeken nagy kiterjedésű szántóföldi növénytermesztés, a soványabb homokos termőhelyeken pedig legeltetéses állattartás folyt. A múlt század közepétől azonban a homok megkötése céljából telepített, jórészt akác- és fenyőültetvények jellemezte kép váltotta fel a külterjes, a tájjal jobban harmonizáló gazdálkodást. Az ember által így jelentősen átalakított Dél-Mezőföldön a természetes vegetáció: a homokpuszták, löszpusztarétek, homoki és lösztölgyesek, valamint a homokbuckák között megbúvó láprétek, égerlápok csak mozaikszerűen, egymástól elszigetelődve, kis területeken maradtak fenn.

Orchideás mocsárrét. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A nagydorogi Szenes-legelőtől délre, Tengelic községtől északnyugatra két, összesen 33 hektáros rét, a Tengelici-rétek különálló, elszigetelt egysége kapcsolódik a tájvédelmi körzethez. A tájvédelmi körzet legkeletibb homokvidéke, a 242 hektáros Paksi Ürge-mező a Duna mentén található. E két terület növény- és állatvilágát a nemzeti park igazgatóság honlapjáról letölthető vezetőfüzettel végigjárható e-tanösvények segítségével is tanulmányozhatjuk.

Bikapók. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet

A természet a Mecsek keleti részét különös gondossággal formálta meg. A színes, változatos alkotására bőkezűen szórta az élővilág tarka sokaságát. Az 1977 óta természetvédelmi oltalom alatt álló terület kiterjedése 9358 hektár. A Kelet-Mecsek legmagasabb pontjai, úgynevezett sugarasan elhelyezkedő sasbércek csoportja. A kiemelkedésekről sugárirányban leszakadó mély szurdokok, szerteágazó patakos völgyek szabdalttá, vadregényessé varázsolják a zömében erdővel borított tájat, és itt nyújtózik legmagasabbra a hegység, a tengerszint felett 682 méterben tetőző Zengővel.

A Ferde-vízesés. Fotó: Komlós Attila

Az így kialakult változatos domborzathoz természetesen sokszínű élővilág kapcsolódik, sokszor ritka és igen értékes fajokkal. A látogatót először a tavaszi erdő és madárdal ejtheti rabul. A számos erdőtársulás közül leggyakrabban a cseres-tölgyesek, a gyertyános-tölgyesek és a bükkösök csábítanak sétára árnyas ösvényeiken. A Mecsek éghajlatának köszönhetően a növényvilág elsősorban szubmediterrán elemekkel jellemezhető, így magas a védett fajok száma. Az eredi túrák során elkerülhetetlen a találkozás a szúrós csodabogyó vagy az illatos hunyor kiterjedt állományaival. A cseres-tölgyesek nagytermetű, dekoratív növénye, a keleti zergevirág is védett faj, és leginkább ezekben a társulásokban kerülhet szem elé a fokozott természetvédelmi oltalom alatt álló bánáti bazsarózsa is. A jól jelzett turistautak mentén kirándulva az északi oldalakon és hűvös völgyekben bükkösök szálegyenes rengetege fogad. A tavasz lila-fehér szőnyeget varázsol odvas keltikékből a szürke törzsek alá. A Mecsek más erdőtársulásaiban is előforduló, de a bükkösök jellemző védett értéke az olasz müge. Északi elterjedésének határát a Mecsek vonulatai jelentik hazánkban.

Kirándulók az üveghutánál. Fotó: Komlós Attila

Számtalan létesítmény várja túrázókat az erdei ösvények mentén. A padokkal, asztalokkal, szalonnasütőkkel felszerelt új pihenőhelyek, turistaházak, esőbeállók mind a színvonalas kikapcsolódás szolgálják. Több kilátó is csábítja a mozgás szerelmeseit.

Odvas keltike. Fotó: Völgyi Sándor

Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet

Az Ormánságra kilátást biztosító hegycsúcsok, sziklakibúvásos, mediterrán déli lejtők, hűvös, északi kitettségű szurdokvölgyek, hangulatosan csobogó, erdei patakok, karsztosodó barlangok, a régmúltat idéző történelmi emlékek. Ez a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet, a természeti, geológiai, kultúrtörténeti értékek tárháza.

A Mecsek dombjai. Fotó: Völgyi Sándor

A Ny-Mecsek fő tömegét három hegycsúcsból álló vonulat alkotja. Nyugatról kelet felé haladva emelkedik ki először a Jakab-hegy 602 m-es magasságával, majd következik a Tubes 612, végül a Pécs városára letekintő Misina 535 méterrel. Az üledékes kőzetekből álló hegyvonulatot főként mészkő alkotja, melyhez a Jakab-hegy térségében homokkő társul.

Pálos kolostorromok. Fotó: Völgyi Sándor

A Tájvédelmi Körzet rendkívül változatos növényvilágnak ad otthont. A hegyvonulat többé-kevésbé kelet-nyugati irányultsága miatt a déli oldalak napfényesek, könnyen felmelegszenek, míg az északi oldalakon futó völgyek árnyasak, hűvösek. Ez a kettősség okozza azt, hogy a terület otthont ad a mediterrán és a hűvös mikroklímát kedvelő fajoknak egyaránt. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet erdős terület, így állatvilágára tipikus erdei életközösség jellemző.

Nagy patkósdenevérek. Fotó: Völgyi Sándor

A tudásra vágyó kiránduló számos tanösvényen szerezhet ismereteket a Tájvédelmi Körzetről. A terület tanösvényeit egyénileg vagy szakvezetéssel végigjárva, továbbá az Abaligeti-barlangban, a Denevérmúzeumban és a pécsi Mésztufa-barlangban szakértő vezetés mellett tehetnek szert vendégeink speciális ismeretekre. Gyermekek számára pedig a pécsi Tettyei Oktatási Központ áll rendelkezésre, ahol a diákok érdekes foglalkozások keretében egészíthetik ki iskolai tanulmányaikat.

Zselici Tájvédelmi Körzet

Dél-Dunántúl sajátos megjelenésű, természeti értékekben bővelkedő, mégis kevéssé ismert „zöld szigete” a Zselic.

Délnyugat felől a Dráva árteréből, nyugaton a belső-somogyi síkságból kiemelkedő, keleten a Mecsek-hegységig húzódó dombvidékünk erőteljes szubmediterrán hatásokat tükröző élővilágával tűnik ki. A dombság északi részének patakjai a Kaposba, míg a déliek a Drávába folynak. Az észak-déli irányú, erősen szabdalt tájban a települések jellemzően a völgytalpakon alakultak ki. A délies kitettségű, enyhe lejtésű lankákon inkább szabálytalan alakú szántókat, míg az északra néző meredekebb oldalakon hatalmas, fákkal borított erdőségeket találhatunk.

A Gólya-völgyi tavaknál. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A Ropolyi erdőrezervátum ezüsthársas-bükkösei szemet gyönyörködtető vastagságú, 35-40 méter magasra is megnövő, hatalmas fáit csodálhatjuk meg. Ittlétüket a szubmediterrán hatású klímának és a viszonylag bőségesen hulló, évente majd 800 mm csapadékmennyiségnek köszönhetik. A délies elterjedésű ezüsthárs hazánkban itt éri el a legjelentősebb állománynagyságát, itt a legerőteljesebb a növekedése, míg másutt sokkal ritkább, vagy elő sem fordul. A hegyvidékek, középhegységek magasabb régióira jellemző bükkösök zselici előfordulása is egyedülálló, hisz ilyen alacsony tengerszint feletti magasságú dombhátakon (200-350m) alig-alig találhatók. Ez a speciális növénytakaró teszi lehetővé több hegyvidékekre jellemző állatfaj előfordulását is. Ilyenek a pocsolyákban tavasztól őszig előforduló sárgahasú unkák, vagy a napsütötte kövekről, fatörzsekről közeledtünkre villámgyorsan menekülő barnás színű fali gyíkok, és a fák törzsén, farakások sarangjain júniusban látható havasi cincérek.

Sárgahasú unka. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A tájvédelmi körzet Kaposvárhoz legközelebb eső, északi részén található Fekete harkály tanösvény az erdei- és vizes (erdei patak-menti) életközösséget, a jellemző növény- és állatfajokat, a természetes erdőműködtető folyamatokat és az ezeket leutánzó, folyamatos erdőborítást biztosító, természetközeli erdőgazdálkodást mutatja be.

A Tejút. Fotó: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A tájvédelmi körzet egyedülálló élővilága mellett arról nevezetes, hogy ez Európa egyik legtermészetesebb éjszakájával rendelkező területe, ahol a csillagos égbolt látványát a mesterséges világítás szinte alig zavarja.

Írta: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság

A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (Együttállás)