Virágoktól színpompásak a rétek, mezők, de olykor a boglárkák, zsályák, margitvirágok és szegfűk közt igazi ritkaságokra is bukkanhatunk. Ilyenek a mérsékelt övi orchideák közé tartozó agár sisakoskosbor, a tarka pettyeskosbor, a sömörös pettyeskosbor, a vitézkosbor, a bíboros kosbor vagy éppen a pókbangó. Figyelem, bár ezek a virágok nagyon dekoratívak, de nem a vázában! Hazánkban minden kosborfaj törvényi oltalom alatt áll, védett vagy fokozattan védett!

A legkorábban nyíló orchideák közé tartozik a 2022. év vad virága, az agár agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), mely áprilistól májusig virágzó mediterrán származású közép-európai faj. Leggyakoribb kosborfajunk, leginkább száraz gyepekben, legelőkön fordulnak elő a 8-25 cm magas növények. Bíbor színű virágai füzérben fejlődnek, azonban nagyobb állományaiban gyakoriak a halvány virágú példányok és a különböző színárnyalatok is. Erre utalhat a faj tudományos neve is, mely görögül bolondot jelent.

Fotó: Biró Éva

Az agár sisakoskosborral egyidőben, néha azt megelőzve virágzik a pókbangó (Ophrys sphegodes). Mészkedvelő, elsősorban láp- és homoki rétek, sztyeprétek, esetenként szikes puszták növénye. A 10–30 cm magas, nyúlánk növekedésű faj megjelenése igen különleges, zöld, illetve barnás árnyalatú, valamint bizonyos távolságból rovarra (közelebbről pókra) emlékeztet. Nem véletlen, hiszen a bangók virágai a sikeres megporzás érdekében a rovarok párzásra kész nőstényeit utánozzák, ezzel csalva ki nagyobb motivációt a megporzók számára érdektelen (nektárt nem termelő) virágok iránt.

Fotó: Magyari Máté

Őket követik a virágzásban a pettyeskosborok (Neotinea tridentata, N. ustulata) és a kosborok (Orchis militaris, O. purpurea). Míg a tarka pettyeskosbor rendszerint sziklagyepekben, homoki és sztyepréteken fordul elő, addig a sömörös pettyeskosbor megtalálható hegyi réteken is. Gyakoribb fajnak tekinthető a bíboros kosbor, mely melegkedvelő és száraz tölgyesekben, erdőszéleken, irtásréteken, de akár utak mentén is előfordul, míg a vitézkosbor kiszáradó láprétek növényfaja, de megtelepedhet bolygatott termőhelyeken, felhagyott homokbányákban, útbevágásokban egyaránt. Virágaik a halványlila, rózsaszín vagy fehér színtől egészen a bíborig terjed. Méretük igen változó: a kicsi parányoktól a nyúlánk óriásokig.

Fotó: Biró Éva

Fotó: Magyari Máté

Fotó: Biró Éva

A hazai kosborfajokat számos veszély fenyegeti, élőhelyeik fogyatkozóban és gyakran állományaik is csökkenő tendenciát mutatnak. Az antropogén tényezők, vagyis az ember által okozott károk a legjelentősebb veszélyeztető tényezők: a gyakori fűnyírás, vagy a hagyományos tájhasználat megszűnésével felerősödő gyepfeltörések sokszor helyrehozhatatlan károkat okoznak, de az állományok feldarabolódása, elszigetelődése is jelentős veszélyt jelenthet a populációk genetikai sokféleségére. Gyakran az egykori fajgazdag növényzet hírmondóiként maradnak fent ezek a kis „szigetek”.

Fotó: Biró Éva

Írta: Biró Éva – BfNPI, botanikai referens

A cikk borítóképét készítette: Gutter Krisztián (Társaságban)