Kipróbáltuk: Fujifilm GFX 100s Havi természetfotós pályázat

Kipróbáltuk: Fujifilm GFX 100s március 19.

A Fujifilm az új 100 megapixeles kamerájában kifogástalanul párosítja a középformátumú képminőséget a DSLR-es kezeléssel. Az eredmény pedig az eddigi legjobban használható 100 megapixeles kamera a piacon – jó áron.

A Fujifilm már 2016 óta dolgozik azon, hogy a 24×36 mm-nél nagyobb szenzorméretet is meghonosítsa akár a hétköznapi fotográfiában is. 2019-ben 50-ről 100 megapixelre léptek a GFX 100 kamerájukkal, 2020-ban pedig becsomagolták ezt a 100 megapixeles technikát egy jóval kisebb vázba. Annyira kicsibe, hogy amikor megfogtam és elindultam vele fotózni, semmi különöset nem éreztem rajta. A kamera ugyanis egy közepesen nagy DSLR méretével és tömegével rendelkezik, így aki fogott már a kezébe mondjuk Nikon D850-et vagy Canon EOS 5D Mark IV-et, annak egyáltalán nem lesz furcsa használni. Az ergonómia és a kezelés is a lehető legjobban hasonlít a DSLR-ekére. Belül azonban egy 33×44 mm-es 100 megapixeles szenzor található. Ez mégis adott egy fura érzést, mert maga a fotózás nagyon is hétköznapinak tűnt, a készülő képek azonban korántsem azok. A nagy GFX 100 árát pedig majdnem megfelezték, így a GFX 100S 2,2 millió forint alatt kapható. Amikor a Canon EOS R5 ára 1,7 millió, vagy a Sony A1-é 2,8 millió, akkor ez egyáltalán nem tekinthető magasnak. Vagy ha a másik oldalról, a klasszikus középformátumú (bár még ennél is nagyobb szenzoros) rendszerkamerák irányából nézzük, ahol 15 millió forint alatt nincs belépő, akkor is nagyon jó az ár.

Kulcsjellemzők

A GFX 100S lelke ugyanaz a 100 megapixeles 33×44 mm-es CMOS, amely már a nagy testvérben is bizonyított. Megtalálhatók rajta a fázisdetektoros autofókuszmodulok, amelyek segítségével a kamera akár 5 kép/s-os sorozatfelvételre is képes, folyamatos élességállítás mellett. Szerencsére itt is megvan a szenzormozgatásos képstabilizátor, amely segít éles képeket készíteni, és ez fontosabb dolog, mint amilyennek először látszik. A nagyobb felbontású érzékelőn ugyanis egészen máshogy alakul a bemozdulás, nem feltétlenül alkalmazhatjuk a jó öreg reciprok-szabályt, el kell a segítség.

A kisebb vázméret miatt itt nem a GFX 100 eredeti mozgatórendszerét kapjuk, hanem egy kisebb és könnyebb változatot. Ennek járulékos előnye, hogy 5,5-ről 6 fényértékre javult a remegéskompenzáció hatékonysága. Bár az első hírek nem írtak semmit róla, nagy örömömre a GFX 100S-nél is megtaláltam a sorozatfelvételi menüben a felbontásnövelő módot, amely mozdulatlan témákról 400 megapixeles felvételeket készít. A szenzor kismértékű eltolásával valódi felbontásnyereségre lehet így szert tenni, miközben eltűnik a moiré is. A felvételek összeállítása ilyenkor utólag, a számítógépen történik a Fujifim szoftverével.

Fujifilm GFX100s

A szenzor mellett a másik fontos jellemző a kereső. A nagy testvér levehető megoldását egy beépített váltotta fel, a felbontás pedig 5,76 millióról 3,69 millióra csökkent és valamivel kisebb lett a nagyítása is. Itt valószínűleg a költségcsökkentés volt a háttérben, de szerencsére nem kell attól tartani, hogy zavaró lenne a kisebb felbontás, a 3,69 millió pixel még mindig több, vagy ugyanannyi, mint amit nagyon sok közép- és felső kategóriás MILC kamerában kapunk. Szerencsére a fel és le, illetve oldalra hajtható LCD-mechanikával nem spóroltak. Felfelé 90 fokban, lefelé 45 fokban és oldalra nagyjából 45 fokban lehet hajtani.
Mindet egyetlen mozdulattal, ami nagyon kényelmes. Felfelé hajtásánál a képernyő kicsit elhúzható a kamera hátoldalától, így a kereső szemkagylója nem lóg bele a képbe. A GFX50S kameránál látott hatalmas hátsó púpnak itt nyoma sincs, az LCD úgy simul a hátoldalba, mint bármilyen más kamera esetében. A méretcsökkentés egyik kulcsa a kisebb méretű akku. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túl kevés képet készíthetnénk, a szabvány CIPA mérési eljárás szerint 460 fotó készíthető egyetlen töltéssel, ami kifejezetten jó eredménynek számít. Az NP-W235 jelű áramforrás az X-T4 gépből más ismerős lehet.

Vázergonómia

A Fujifilmnél úgy gondolhatták, hogy annál könnyebb lesz a GFX 100s-t használni, minél jobban hasonlít egy DSLR vagy egy MILC kezeléséhez. Ennek megfelelően egy nagyon is klasszikus elrendezést kapunk. A markolat elegendően nagy és kényelmes, a bajonett mellett programozható Fn gombot találunk, hátul jól kiemelkedő rész támasztja a hüvelykujjunkat. Ez hordozza a Q gombot is, ami a gyorsmenüt hívja elő. Klasszikus négyirányú menügomb nem került a hátoldalra, ehelyett egy recézett felületű, kényelmes joysticket találunk, amely egyaránt szolgál a menük kezelésére, az AF-mezők tologatására és a felvételi, illetve a visszajátszási nézetben a kinagyított részlettel való navigálásra. Szerencsére nyolc irányt ismer. A kezelés egy klasszikus kéttárcsás megoldás, mindkettő elegendően kiemelkedik és mindkettőt jól lehet forgatni. Ezekkel a bal oldali módtárcsán beállított expozíciós üzemmódtól függően az expozíciós időt, a rekeszt vagy a programeltolást lehet állítani. A módtárcsa egyébként rögzíthető véletlen eltekerés ellen a tetején található nyomógombbal.

A nagyméretű monokróm OLED kijelző a gép tetején nem csak az főbb adatok megjelenítésére képes. Egyrészt mi válogathatjuk össze a menüben, hogy milyen adatokat szeretnénk látni rajta, másrészt a mellette levő egyik gombbal megváltoztatható a funkciója is. Megjeleníthető rajta egy virtuális rekesz- és időtárcsa, de ennek mondjuk én nem sok értelmét láttam, annál inkább a hisztogramnak, amely ugyanolyan élő módon mutatja még a felvétel előtt a kép világosság szerinti eloszlását, mint a hátsó LCD kijelzése, így hatékony és gyors segítség a pontos expozíció meghatározásában. (Azért a hisztogram ábra alatt elfért volna az idő-rekesz-ISO-korrekció paraméternégyes, hogy ezekért se kelljen letekintgetni a hátsó LCD-re.) A kijelző melletti két gomb, plusz az expozíciókorrekció gomb, a markolatban lévő előoldali gomb, az AE-L és AF-on gombok, illetve a hátsó tárcsa benyomása tetszés szerinti funkcióval ruházható fel. A menüben egy 60 pontból álló listából választható funkció ezekhez. Így összesen nyolc fizikai, továbbá az érintőképernyőn négy virtuális Fn gomb áll rendelkezésre a testre szabásra.
A Q gombra előbukkanó gyorsmenübe is mi magunk állíthatjuk össze a beállításokat, és választhatunk, hogy 4, 8, 12 vagy 16 funkció jelenjen itt meg. Ha valaki vaskosabb ujjakkal van megáldva, az így nagyobb érintőgombokhoz jut az LCD-n, így számára is kényelmes a gyorsfunkciók használata. A menüben egyébként még olyan finomságok is helyet kaptak, mint például a választható színséma kisebb vagy nagyobb kontrasztú megjelenítéshez, vagy éppen a sötétben való fotózáshoz fejlesztett, kis kontrasztú piros színséma. Ezt nem csak az asztrofotózáskor érdemes kipróbálni, hanem bármilyen helyzetben, ahol nagyon gyenge a környezeti fény.
A keresőben és a hátsó LCD-n is kérhetünk a szokásos helyett nagy betűs kijelzést, így kevesebb adat jelenik meg, de nagyobb méretben. Ez a kevesebb adat azonban személyre szabható, a képernyő jobb- és bal oldalára tetszés szerint választhatók ki az ikonok, és akár a viszonylag sok helyet lefedő expozíciókorrekciós skálát is kikapcsolhatjuk. Ez nagyon kényelmes megoldás!

Képjellemzők, videó

Aki a maximumot igyekszik kihozni a 100 megapixelből, az nyers formátumot használ. Ebből választható 14, illetve 16 bites változat is, veszteséges vagy veszteségmentes tömörítéssel, illetve tömörítés nélkül is. A nagy méretű fájlokhoz tárolóhely is kell, szerencsére nem spórolták ki a második SD-aljzatot, így akárcsak a nagy GFX 100-ban, itt is dupla UHS-II foglalatot kapunk. Ha egyszerűen szeretnénk jó eredményt, nyugodtan fotózhatunk JPEG formátumba is. Több okból is. Egyrészt a Fujifilm hagyományosan jó JPEG színeket hoz, így csak a színek miatt nem vagyunk rákényszerítve a nyers fotókra. Másrészt remek érzékkel pakoltak egy csomó filmszimulációs módot a kameráikba. És ahogy szokott lenni, minden fontosabb kamerába jut belőlük egy új. A GFX 100S-ben ez a Nostalgic Negative, amely kissé narancsos irányba viszi a kép színvilágát, emlékeztetve a klasszikus negatívfilmek jellegzetes színeire. A filmszimulációs módok igazi értékét az adja, hogy nem eltúlzott és ízléstelenül filterezett képeket kapunk eredményül, hanem valóban olyan apró szín- és tónusbeli különbségeket, mint ami annak idején az egyik vagy a másik filmnyersanyag között volt. Így nyugodtan támaszkodhatunk kreatív eszközként erre a funkcióra. Természetesen a legtöbb dinamika a nyers fotókból hozható ki, de a nagyméretű szenzor olyan széles teret enged még JPEG formátum használata esetén is, hogy igazán nem vagyunk minden körülmények között rákényszerítve a RAW-formátum használatára.

Habár nem kifejezetten videós eszközről van szó, mégis vannak, akik a kompromisszummentes képminőség miatt videózásra is használják a GFX rendszerüket. A GFXS 100S ebben is partner. A módtárcsa mellett dedikált kapcsolót találunk, amely videós módba állítja a kamerát. Külön Q-menüt is szerkeszthetünk a felvételrögzítés közben fontos paraméterekkel és ha fontos a helyszíni hang, akkor a kattogó tárcsák helyett akár az érintőképernyőn is állíthatjuk az expozíciós paramétereket. A felvétel vezérelhető a HDMI portról is, ahogy az is megadható, hogy a HDMI kimenetre és az SD kártyára mi kerüljön: mindkettőre 4K, egyikre FHD, a másikra 4K, vagy fordítva, esetleg a HDMI-re a filmszimulációs mód szerint feldolgozott jel, a kártyára pedig F-Log vagy HLG. Az is kapcsolható, hogy a HDMI-kimeneten megjelenő képen legyen-e infókijelzés, így egyformán jól lehet használni, ha kontrollmonitort, vagy ha külső rögzítőt akasztunk rá. A maximális képminőség 4K/30p, ami 400 Mbps sávszélességet jelent.

Fujifilm GFX 100s

Tapasztalatok

A GFX 100S legnagyobb értékét igazából két jellemző együttes megléte adja. A kitűnő képminőséget nyújtó 100 megapixeles szenzor és a köré épített könnyen kezelhető és kisméretű váz. Ilyen kombinációt még soha egyetlen cég sem készített. A fotósoknak így olyan eszköz áll a rendelkezésére, amelynél nem kell kompromisszumot kötni a szállíthatóság és az ergonómia, illetve a képminőség között. Nagyon sok tájfotós, fotóművész vagy alkalmazott fotográfus szívesen lépne feljebb a 40-50 megapixeles full-frame rendszeréről, de eddig egyszerűen nem létezett olyan eszköz, amely értelmezhető méret és tömeg mellett jelentős képminőségbeli előrelépést nyújtott volna – elviselhető áron. Természetesen az értelmezhető méretet és tömeget a full-frame világ irányából kell vizsgálni. Vannak persze olyan jellemzők, amelyekben a GFX 100S nem kelhet versenyre egy mai full-frame kamerával. Ilyen az 5 kép/s-os sorozatfelvétel vagy az autofókusz sebessége. A középformátumú világban mindkettő remeknek mondható, de mindenképp lassabbak, mint amit a full-frame csúcsgépeknél megszokhattunk. Az élességállítás ugyanakkor nagyon is kényelmes és jól használható, de a gyorsan mozgó dolgokra persze nem az igazi. A rövid tesztelés alatt szinte semmilyen szempontból nem éreztem korlátokat, pontosan ugyanolyan kényelmes volt a fotózás, mint egy bármilyen más géppel. A képminőség, amit kapunk, lenyűgöző, még akkor is, ha JPEG formátumot használunk. A nyers képekben pedig hihetetlenül sok a tartalék.

Akiknek ajánljuk:

– Akik kompromisszummentes képminőségre vágynak
– Tájfotósoknak
– Azoknak, kik érzik a full-frame kamerák korlátait
– Műtermi fotósoknak, tárgyfotósoknak
– Akik szeretik a hordozható méretet és a jó képminőséget

Akiknek mást ajánlunk helyette:

– Akiknek a 100 megapixel is kevés
– Akciófotósoknak
– Akiknek a kis méret fontosabb, mint a képminőség

Fujifilm GFX 100s

Fujifilm GFX 100s

Fujifilm GFX 100s

Fujifilm GFX 100s

Fujifilm GFX 100s

Címke felhő

100s fényképezőgép Fujifilm GFX termékbemutató Szársomlyó hegyoldal