Gémtelepek elsősorban a Kenderesszigeti-halastavak környezetében alakultak ki, itt ugyanis biztosított az állandó vízforrás. A telepeken elsősorban a kolónialapító bakcsók és nagy kócsagok, kisebb számban pedig szürke gémek is költöttek.

Mivel kedvezőek voltak a költési feltételek, így július elején a fiatalok már elkezdtek kiszivárogni a telepekről. Egyre több madarat láthatunk nemcsak a vizes élőhelyeken, hanem a szikes pusztai, illetve a mezőgazdasági területeken is, ahol elsősorban kisemlősöket, nagyobb testű rovarokat zsákmányolnak. Mivel elsődlegesen a vízben keresik táplálékuk, így étlapjukon főként békák, kishalak, vízi gerinctelenek szerepelnek.

Fotó: Széll Antal István

A szürke gémek a legkorábban költők, így az ő fiókáik repültek ki leghamarabb. Nyomukban hamarosan megjelentek a bakcsók első fiókái is. Üstökösgémekből sajnos idén kevesebben kezdtek költésbe a térségben. A fiatal madarak számára idén gyakorlatilag csak a Hortobágy-Berettyó jelent táplálékforrást. Az ilyen nyarakon a fiókák rendszerint a lehető leghamarabb elhagyják a fészkelési körzetet és vizes élőhelyeket keresnek, ahol találnak élelmet.

A mostanihoz hasonló időszakokban felértékelődnek a rizsföldek nyújtotta lehetőségek, ugyanis a sekély vizekben számos madárfaj talál táplálkozási lehetőségeket. Gyomaendrőd, Szarvas és Csárdaszállás térségében kiterjedt rizstelepek vannak, melyeken egyre nagyobb tömegben táplálkoznak kis és nagy kócsagok, kanalasgémek, de rendszeresen előfordulnak bölömbikák is.

A cikk borítóképét készítette: Mészáros András (Hajnali tollászkodás)