Hazai gémfélék közül a bakcsó korán fészkel, a nagykócsag és a szürkegém után települ be a vegyes gémtelep kolóniákba. Fákon, bokrokon és nádasban is megtelepedhet. A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból, és rendszeresen visszatér az előző évi fészkébe, amelyet évről évre bővít. A bakcsó évente egyszer költ április végétől augusztus közepéig, laza szerkezetű fészkébe 3-5 tojást rak. A fiókák egy hónapos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor kimásznak az ágak közé, de hat hetes korukig nem tudnak repülni. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal bakcsók tollazata barna, vajszínű pettyes tollvégekkel, mely nagyban különbözik a fekete fehér felnőttekétől.

Fotó: Kováts László

A bakcsó bár társas lény, inkább magányosan vadászik. Főként halakat, békákat, vízirovarokat és kisebb emlősöket fogyaszt. Vonuló madár, március-április táján érkezik vissza afrikai telelőterületeiről, őszi vonulása szeptemberben kezdődik, de az időjárás függvényében ez el is húzódhat.

A bakcsó hatalmas elterjedésű faj, mégis a regionális populációik nagy vizes élőhelyektől való függése miatt, világ- és európai állománya is csökken. Magyarországon évenként ingadozó a létszáma. A Pacsmagi tavak Természetvédelmi Területen kisebb állománya égerligetben költ. Itt az elsődleges természetvédelmi feladat a gémtelep és a táplálkozó terület zavartalanságának biztosítása. A bakcsó hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Írta: Kováts László – természetvédelmi őr, DDNPI

A cikk borítóképét készítette: Szerencsi Gábor (Zsákmány)