A kardoskúti Fehér-tó környékén március legvégén jelentek meg az első példányok. Számuk lassan emelkedett, majd április legelején érte el a csúcsot, amikor egyszerre 320 madár töltötte az éjszakát a kiszáradt tómederben. Hiába teljesen száraz a terület, úgy tűnik a kis pólingok génjeibe „beleégett” a helyszín, s akkor is megállnak, ha a feltételek nem ideálisak. Szerencsére a közeli Lófogó-érben még van egy kis víz, így naplemente után a madarak először ide szállnak le inni, csak aztán repülnek tovább a tómederbe éjszakázni.

Fotó: Marik Pál

Napközben gyakran látunk kisebb, 10-40 példányos csapatokat a tó körül, ahol különféle rovarokat, tücsköket, bogarakat, sáskákat, pókokat szedegetnek. A hónap eleji csúcs után április közepére számuk kétszáz körülire csökkent, s minden bizonnyal napokon belül valamennyien tovább indulnak.

A Kis-Sárrétre a szokásosnál később, csak április első harmadában érkeztek meg a népesebb kis póling csapatok. A lecsapolt halastavakra járnak be éjszakázni, ahol ötszáz példányos csapatokat is láttunk. A pusztai területeken a hónap elején még csak néhány tucatnyi madárból álló alakulatok mozogtak, de április 12-én már 220 példányos csapatot is megfigyeltünk Zsadányban, a Szalontai-legelőn. Rendszeresen látunk kis pólingokat a Kis-Sárrét vizes élőhely-rekonstrukcióin, így a Kivágási-legelőn és a Kisvátyoni-mocsarakban is.

Gyakran táplálkoznak azokon a területeken, ahol a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság őshonos állatai (magyar szürke szarvasmarhák és juhok) legeltek az elmúlt esztendőben. A környéket járva jó eséllyel meghallhatjuk jellegzetes, prüttyögő hangjukat, fuvolázásukat.