A kis pólingok európai állományai a kontinens északi tájain költenek, Izlandtól Skandinávián át egészen Oroszországig. A telet Nyugat-Európa és Afrika tengerpartjain töltik. Tavaszi és őszi vonulásuk során két tradicionális megállóhelyük van: Hollandia és Magyarország.

Hazánkban a kardoskúti Fehér-tó a XX. század közepéig a kis pólingok egyik legfőbb állomáshelye volt, akkoriban 10 ezer feletti egyedszámban álltak itt meg. Aztán a faj vonulási útvonala megváltozott, az ezredfordulón már csak néhány ezer, az utóbbi években pedig még ennél is kevesebb kis póling állt meg itt. Ezzel párhuzamosan viszont a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén egyre nagyobb egyedszámban jelentek meg.

Fotó: Marik Pál

Idén a kardoskúti Fehér-tónál a március 15-i hosszú hétvégén bukkant fel az első példány, március 25-én pedig már 12 madarat figyeltek meg. Az elkövetkező napokban ez a szám várhatóan jelentősen növekszik majd, ugyanis a faj vonulási csúcsa április első hetére tehető. A kis pólingok a Fehér-tó körüli gyepeken sétálgatva kutatnak rovarok után. Az itteni legeltetett, rövidfüvű gyepeken könnyen megtalálják a táplálékot. Az éjszakákat a tavon töltik, ahová nappal is gyakran berepülnek inni, pihenni, tollászkodni. Előfordulnak homogén csapatokban is, de gyakran vegyülnek a nagy pólingokkal. Utóbbiak száma is folyamatosan emelkedik, a napokban már megközelítette a százat.

A Kis-Sárrét nem tartozik a kis pólingok tradicionális állomáshelyei közé, de az elmúlt években egyre nagyobb számban állnak meg itt a tavaszi vonuláskor. A napokban mintegy hatszáz példány éjszakázott az egyik lecsapolt halastó medrében. Táplálkozás céljából a környékbeli legelőket, elsősorban Simotát, Kisvátyon-pusztát, a Szalontai-legelőt és Fancsika-pusztát keresik fel. Kisebb-nagyobb csapatokban mozognak, az idén megfigyelt legnépesebb csapat 130 példányos volt. Gyakran bíbicekkel, pajzsoscankókkal, aranylilékkel, seregélyekkel vegyes csapatokban is előfordulnak.