Meglepő, hogy ez az egészségesnek tűnő madár, amelynek most a Mediterráneumban kellene lennie, miért tartózkodik a Dél-Alföldön. Erdei szalonka ugyanis csak a tavaszi és őszi vonuláskor bukkan fel errefelé. Magyarországon nagyon ritka fészkelő, döntően a tőlünk északabbra fekvő, kiterjedt mocsárerdős területeket választja költőhelyül. Telelni a Földközi-tenger vidékére vonul, mivel a táplálékául szolgáló, talajban élő gerinctelen állatokat, férgeket, gilisztákat csak fagymentes időben tudja kikotorni az avarból, illetve a talajból.

Fotó: Széll Antal István

A január közepén megfigyelt példány klasszikus téli időjárási körülmények között, tehát meglehetősen hideg, fagyos időben került elő, s zavarásra hirtelen felröppent az avarból. A galambhoz hasonló testméretű madár ránézésre egészségesnek tűnt, így valószínűleg csupán a korábbi enyhe időjárás miatt maradt még itt.

Az erdei szalonkát nagyon nehéz észrevenni, mert tollazata tökéletesen alkalmas arra, hogy elrejtse az erdei avarban. Így általában csak akkor lehet észrevenni, amikor néhány méterrel a lábunk előtt szinte függőlegesen felrepül és gyorsan továbbszáll, ahogyan ez a mostani példány is tette.

Az erdei szalonka kizárólag csak a talajszinten vagy a levegőben mozog, fákra, bokrokra nem száll. Testméretéhez képest kifejezetten hosszú, vékony csőre van, amely segíti a táplálék felkutatásában.