Az augusztust nevezhetjük a pókok hónapjának is, hiszen a darázspókok és a karéjos keresztespókok kifejlett példányai ebben az időszakban láthatók a legtöbbször, valamint az általuk szőtt hálók is gyakran kerülnek a kirándulók szeme elé.

Tavasszal ezek a fajok még lárvaállapotukban (nimfa) alig észrevehetők, ám a nyár folyamán jelentős méretbeli változásokon esnek át, illetve augusztusra az ivarérettségüket is elérik. Ez az időszak egyben a szaporodás kulcsfontosságú szakasza is, mivel a nőstények hatalmas ­ gyakran egy méternél is nagyobb átmérőjű ­ hálókat szőnek, hogy minél több zsákmányt ejthessenek el, és testüket felkészítsék a peték lerakására.

Darázspók a hálójába szőtt stabilimentummal. Fotó: Schneider Viktor

A darázspók (Argiope bruennichi) nemcsak hatékony ragadozó, hanem a nyár egyik leglátványosabb gerinctelenfaja is. Gyakoribb elterjedésű, mint a karéjos keresztespók, száraz és nedves gyepben egyaránt jól érzi magát, sőt, akár időnként a kertjeinkben is találkozhatunk vele. A karéjos keresztespók (Argiope lobata) pedig egyike a hazánkban védett pókfajoknak. Afrikában és Ázsiában gyakorinak tekinthető, de Európában inkább csak az elmúlt 50 évben kezdett terjedni. Hazánkban leginkább a Duna-Tisza közén találjuk a nyílt homokpusztagyepeken és homoki sztyeppréteken.

Mindkét faj gyakran sző a hálójába cikk-cakkos fehér szalagot, úgynevezett stabilimentumot. Hogy miért, arról több elképzelés is van. Először arra gondoltak a kutatók, hogy stabilabbá teszi a hálót, innen a neve is, de aztán kiderült, valójában alig kapcsolódik a fogóhálóhoz. Mivel visszaveri az ultraibolya sugárzást, feltételezik, hogy vonzza a zsákmányrovarokat. Valószínűleg a nagyobb állatok figyelmét is felhívja a háló jelenlétére, így azok inkább kikerülik, mint hogy belegabalyodva szétszaggatnák azt. Egy spanyol vizsgálat pedig arra is fényt derített, hogy azokat a nőstényeket, akik stabilimentumot szőttek a hálójukba, több hím keresett fel. Talán az adott helyzettől függően többféle szerepe is van ennek a hímzésnek, az egyik nem zárja ki a másikat.

A karéjos keresztespók egyike a hazánkban védett pókfajoknak. Fotó: Nagy Bence

Fontos elmondani, hogy bár sokan idegenkednek a pókoktól, ezek a fajok ártalmatlanok az emberre nézve, és rendkívül hasznos szerepet töltenek be az ökoszisztémában. Ragadozóként segítenek kontroll alatt tartani a kártevő rovarpopulációkat, amelynek köszönhetően hozzájárulnak a természetes egyensúly fenntartásához.

A két faj, de különösen az élőhely-specifikusabb karéjos keresztespók védelme a nyílt homoki gyepek fenntartásával valósulhat meg. A túllegeltetés, a túlzott taposás, a gyep égetése veszélyeztetik a fajt és kerülendők. A mozaikos gyepek, a legelő állatok által került szúrós növények (mint a mezei iringó, tövises iglice) megfelelő hálófeszítő és kokonrakó helyek a számukra.

A cikk borítóképét készítette: Hati Tamás (Darázspók)