A parlagi galambhoz hasonló méretű madár tollazata kékesszürke színű. Nyakát csillogó, zöldes folt díszíti, szárnyán két kisebb, fekete sáv húzódik. A kék galambok ősszel és télen kisebb-nagyobb csapatokba verődve keresik a táplálékot és éjszakázásra is összeverődnek egy-egy alkalmas pihenőhelyen, általában kisebb erdőfoltokban, legtöbbször akácosokban.

A faj Európa nagy részén megtalálható, de Nyugat-Ázsiában, valamint Afrika észak-nyugati területein is fészkel. Faodvakban költ, évente akár 5-6 alkalommal is. Az odú mélyén lévő hevenyészett fészekbe két tojást rak, amelyekből 16-17 nap után kelnek ki a fiókák.

A többi galambféléhez hasonlóan utódaikat eleinte begytejjel etetik a szülők. Fő táplálékukat a különböző fűfélék magjai, valamint egyéb gyommagvak képezik, de rájárnak a gabonatarlókra is. Védelme szempontjából fontos az öreg, odvas fák meghagyása. Hazánkban elsősorban a hegyvidéki bükkösökben fészkel, de kisebb számban előfordul domb- és síkvidéken is.

Fotó: Marik Pál

A Kis-Sárréten alkalmi fészkelő, az elmúlt évtizedekben többször is költött néhány pár, fekete harkály vájta odúkban. Rövid távú vonuló, de az állomány egy jelentős része áttelel, főleg az Alföld déli részein. Az utóbbi évek enyhe teleinek következtében egyre jelentősebb itt a telelőállomány.

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületére ősszel lehúzódó példányok nagy része valószínűleg a közeli Erdélyi-szigethegységből érkezik. Az idén az átlagosnál korábban jelentek meg az első csapatok. Már augusztus első felében nagyobb számban mutatkoztak a szokásos éjszakázóhelyeiken. A tavalyi öt éjszakázóhellyel szemben idén hét helyszínen is megfigyeltük őket. Jelenleg összesen mintegy 2000 példány tartózkodik itt, ami az elmúlt évekhez képest jelentős létszámnövekedés.