A szongáriai cselőpók hazánk legnagyobb pókfaja. Testmérete eléri a 4 cm-t, de ha kinyújtott lábait is hozzászámoljuk, akkor átmérője akár 10 cm is lehet.

Az ország minden táján előfordul, természetes élőhelyei a szikes, rövidfüvű gyepterületek. Nyár közepén, amikor a kardoskúti Fehér-tó rendszerint kiszárad (ahogyan az idén is), a szikes tómederben szintén nagyon sok szongáriai cselőpókot láthatunk. Érdekesség, hogy ez a pók nem sző hálót (legfeljebb a járatainak bejáratát szövi be, az utódai védelmében), hanem a lerohanásos technikát alkalmazza a vadászat során. Sebesen ráront a táplálékául szolgáló ízeltlábúakra, úgy kapja el őket. Rendszerint hajnalban, vagy alkonyatkor vadászik a legaktívabban.

Fotó: Halász-Szegedi Fruzsina

A szongáriai cselőpókok párzási időszaka a nyár közepén kezdődik. Ekkor a hímek viszonylag nagy területet bejárva felkeresik a nőstényeket a talajba fúrt, függőleges, 40-50 cm hosszú járataikban.

Mivel a faj élőhelye kezd beszűkülni, ezért előfordulhat a számára kevésbé ideális helyeken, például a városokban, akár a lakótelepek környezetében, vagy a kiskertekben is. Nem támad, de ha véletlenül megnyomjuk, vagy rálépünk, akkor megcsíphet, s ez meglehetősen fájdalmas, olyan mintha egy lódarázs csípné meg az embert.

A szongáriai cselőpók védett, de nem veszélyeztetett faj. Jó indikátor, azaz jelenléte jelzi, hogy az adott természetes élőhely (szikes gyep) jó állapotban van. Amikor ősszel az idő hűvösebbé válik, elvermeli magát a talajba. Hosszú életű pókfaj, a fejlődési ciklusa 3 év.

A cikk borítóképét készítette: Daróczi Csaba (Szongáriai cselőpók)